MINDEN KIKOTOBEN

Hosszu alvas utan ugy ebredtunk, mint akik nem tudjak, hol vannak. Aztan az agy mellett nyitva maradt borosuveg meg a foldon leszort muanyag gyongyok hamar emlekeztettek ra: ez itt New Orleans. Akkor fasza, gondoltam, es kiugrottam az agybol. Saranak ez nem megy olyan gyorsan, ezert elhataroztam, megoldom az elso szamu projektet.

Kave.

A hotel kaveja igy nezett ki, ezert az szoba se johetett. Ki kellett mereszkedni a kulvilagba. A kornyek, ahol laktunk, nem volt igazan epuletes. Epuletek persze voltak, de majdnem mind uresen alltak, az utcaszint bedeszkazva, lefirkalva, osszepisalva, a felso szintek ablakai betorve. Sehol egy lelek. Tovább>>

Dolgoznom kene, unalmas helyeken tortent komoly dolgokrol olvasnom meg irnom, es komoly emberekkel targyalnom sokat. Nem teszem. Nem megy ki ugyanis a fejembol a mult hetvege, amikor mindennek pont az ellenkezojet csinaltuk. Szorakoztunk, vegtelenul izgalmas helyeken, semmi komolysag, semmi olvasas meg iras, csak csupa buja, szines kep, nehez, aromas illat, hangok, hogy a fulem ajnarozzak, bohem erdekes ember, akikkel csevegni lehet, nem targyalni.

Most viszont a munka. Idegesito. Es meg nem is okolhatok senkit, mert magamnak kerestem a bajt. Tovább>>

Aki ismer, annak a kovetkezo ujsag meglepo lesz. Egy hete vegetarianus vagyok.

Tovább>>

Anti baratom kuldte ezt a keprejtvenyt, es mielott megfejtettuk volna (mert megfejtettuk!), Saraval hetekig gyotrodtunk, mi a joelet lehet ez. Feladom hat, hatha nektek kollektive gyorsabban megy majd. Jo hetveget, jo szorakozast, jo fejtorest. Ha nagyon nem megy, kesobb segitseget is adok, szinten Anti jovoltabol.

Tovább>>

Amerika penzugyi valsagban van. Na es?

Mindegy az, mondjak sokan. Bedol nehany hitelbank, megszunik par maganbefektetoi alap, tonkremegy egy marenyi jenki milliardos, oszt annyi. Foleg Magyarorszagon, az Atlanti-Ocean tulpartjan, ott nem is kell erre figyelni, messze vagyunk, nem er el minket semmi, nekunk csak az a fontos, hogy fasz-e a Fleto vagy nem fasz.

Pedig figyelni ugyan nem kotelezo, de hogy megerezzuk hamarosan, mi tobb, mar most erezzuk az amerikai csod nyomat, az teny. Az alabbiakban megprobalom elmeselni, miert. Tovább>>

Neha ugy megszall a beszarisag, hogy azt hiszem, elajulok. A mindennapi eletben nem vagyok mar olyan felszeg, mint regen, de professzionalis ertelemben ugy erzem, nagy faba vagtam a fejszem. Mit nagy: mammutfenyobe. Mit fejszem: koromreszelom. Oknyomozo osztondijas vagyok, ugye. Oknyomozo osztondijasnak lenni szep dolog, foleg ha nem varnak az embertol feltetlenul Pulitzer dijat a vegen (mint ahogy nem varnak). Megis, a sajat magammal szemben tamasztott elvarasaim eleg magasak, es kicsit frusztral, hogy nem jutok egybol a Mount Everestre – azaz nem robbantom atomjaira az amerikai energiaszektort, ahogyan terveztem. Tovább>>

Vannak pillanatok, mikor egy politikus kiemelkedik a napi takonybol, es beszelni kezd, es a szavai nyoman kivilaglik a tortenelem. Egy ilyen pillanatrol akarok irni most.

Tovább>>

Ilyet sem csinaltam meg. Csetben ertekeztem ebedidoben Toby baratommal, aki dan ujsagiro Koppenhagaban, a media allapotjarol, ugy globalisan. Visszaolvastam, es a csetektol altalaban nem elvarhato modon egesz kerek kis gondolat esett ki a vegen. Idebiggyesztem, leforditva, mert unom a melot es idot akarok huzni. Valtozunk. Ha jobban belegondolok, szinte biztos, hogy amit ma muvelek ujsagiras cimen, az koszonoviszonyban sincs azzal, amit 10 ev mulva csinalunk majd. Vagy durvan megvaltozunk, vagy lehuzhatjuk magunkat a vecen. Igy vagy ugy, de a mai tipusu ujsagirasnak befellegzett. Most mondjam azt, hogy halistennek? Tovább>>

Az MTA tanulmanyt keszit a magamfajtakrol. Azert teszik ezt, mert (erdekes vagyok, na) allitolag durvul az agyelszivas, es tudni akarjak, a diplomas magyarok miert tavoznak az orszagbol es lehet-e meg szamitani rajuk a jovoben, vagy vegleg elvesznek az anyaorszag szamara. Aranyos kis internetes kerdoivet kuldozgetnek korbe, remelve, hogy megtudjak, mi buzlik az ohazaban. Hogy mondjak egy buzlot, biztos kaptak ezert is valakik nehany milliot, de ha jol feldolgozzak a temat, a kerdesek alapjan azt kell mondanom, kivetelesen meg is erdemeltek.

Kerdes persze, hogy lesz-e barmi hatasa a dolognak, a leglenyegesebb kerdesek kozul ugyanis tobb azt firtatta, miert ment el az ember. A sajat valaszaim alapjan pedig azert, mert a szakma behatarolt, nincs komoly fejlodesi lehetoseg, nyomaszto a politikai kornyezet, es az anyagi felteteleket is eleg nehez otthon rendesen osszehozni. Tovább>>

Mindig gyuloltem a poplitikailag korrekt beszedet. Aki neger, az nem afroamerikai, aki zsido, az nem izraelita, aki homokos, az nem meleg. Persze az, de minek ciganykerekre kenyszeriteni a nyelvet? Csak azert, mert mas nevvel illetunk valamit / valakit, attol az meg az, ami / aki. Ha ezt kendozni probaljuk, eppen arra vilagitunk ra, hogy valami kendoznivalo van: ergo magunk tesszuk rohadtabba a gondot.

Tovább>>

Monterey igazi turista célpont, de ezt körülbelül leszartuk, mikor odamentünk múlt hétvégére. Turisták voltunk persze, de az sem baj. Kikapcsoltunk, beszívtuk az óceánillatot meg a kikötő enyhe halszagát, hallgattuk a sirályokat és aludtunk egy jót egy motelban. Idahóban, nem egész egy hete, persze szenvedtem a motelban, de ott egyedül voltam. Most meg nem. Nem egyedül, az nagyon, nagyon más.

Tovább>>

Idaho Falls nagyjából annyira vonzó turista célpont, mint Murmanszk, és mostanában alig melegebb. Mégis ide vetett a sors a héten, mert van itt egy csomó atomreaktor, amelyekről írnom kell. A nukleáris létesítményeknek nem árt a hideg, főként mert öt méter vastag falú betonsilókban helyezték el őket, meg amúgy is direkt jó, ha hidegben vannak, legalább télen, mert akkor a sok kísérleti eredményre kíváncsi külföldi kém mind jól meghal, mire kiérnek az atomtelepre, a pusztába.

Én nem haltam meg, bár most, hogy ezt itt leírom a motelszobában, ahol ülök, azért kételyeim is vannak. Azaz lehet, hogy mégis meghaltam, ha csak ideiglenesen is. Ilyen helyre, mint ez az Idaho Falls, csak azért megy az épeszű ember, hogy élve eltemesse magát. Ha meg kedves neki az élete, akkor inkább olyan helyen él, ahol van kultúra, meg nincs latyak, legalábbis nem fél méter mély, és ha akad egy-két madár, akár varjú is, az sem baj.

Itt nincs varjú. Csak keményre fagyott üregi nyúl. Tovább>>

A Valentin-nap faszsag. Amerikaban viszont elkerulhetetlen. Meg akkor is, ha az ember nagyon el akarja kerulni – sot, eppen akkor fut bele talan a legnagyobb blamaba. Valami kollega sziv alaku sutit hoz es nagy szeletet helyez az asztalra (nem tortent meg); osztalytars sziv alaku cukorkat tesz a tenyerbe, KISS ME felirattal, hosszu magyarazkodast kivaltva (5 eve, de megtortent); a tanarok megkerik a diakokat, hogy mindenki mindenkinek adjon szeretetteljes kepeslapokat (iskolakban gyakran megtortenik, allitolag).

Ugy unnepelni, ahogy iden unnepeltem, az viszont fasza dolog.  

Tovább>>

14 eves koromban megnyultam, mint egy kolyokzsiraf. Kosarlabdazni lett volna jo, el is kezdtem, de meglehetosen szomoru korulmenyek kozott. A gimnaziumban csak Piroska neven emlegetett az edzo, mert a tudasom alapjan nem lehetet elnevezni, csak a polom szine alapjan. A polot meg az elso edzesen vettem fel, es tobbet se, a nev megis ragadt. Eletemben akkor egyedul hivott barki barmi masnak, mint Marcinak. Nem is jartam sokaig kosarazni.

Bena voltam, de magas, es viszonylag nagyokat tudtam ugrani, igy bar hasznos tagja nem birtam lenni egy csapatnak sem, azert nagyon szerettem jatszani. Tornaoran dobbanto segitsegevel lelkesen zsakoltam sokat, meg idonkent ravettem a tobbieket is, jatsszunk egyet. Neztem NBA meccseket, ha hozzafertem egyhez-egyhez, es gimnazista modjara titkon tettettem, en vagyok Michael Jordan. Jo volt az is.

Aztan par ev kihagyas utan, egy New Jersey-i nyar alatt, megint elkezdtem jatszani. Tovább>>

Kísérleti verzióban, de szerintem élvezhetően, beindult a Diavetítő szolgáltatás. Elérhető a felső lécben a linkről. Lesznek továbbra is illusztratív és letölthető fotók és kisebb sorozatok, de ha valamiről sok a fotó, akkor azokat inkább így teszem közszemlére mostantól. Egyszerűbb, szebb, és modern, mint Andy Warhol.

Blogoljunk akkor az elnokjeloltekrol, mert valasztas van, nyilvan az is erdekel sokmindenkit, de en oszinten fogom csinalni, nem tettetem, hogy ertek hozza, legalabbis nem jobban, mint egy atlagos ujsagolvaso, tevenezo allampolgar – sot, meg annyira sem, miutan mostanaban alig olvasok ujsagot, alig nezek tevet es allampolgar, az pont nem itt vagyok. Viszont megiscsak ki vagyok teve az allando elnokvalasztasi hangzavarnak, es abbol az ember meg akkor is sokat meghall, ha nem figyel.

Mielott elemezgetni kezdenek, hozzatennem, ezekhez a sracokhoz kepest Gyurcsany es Orban kollegak homokozoba pisilo ovodasok. Ezek nagyon durvan nyomjak, mint arrol mar beszamolt a hazai media is annak kapcsan, hogy Barack Obamarol valaki azt terjesztette a YouTube-on, hogy kokainert leszopatta magat egy ferfival. Mindez annak fenyeben kulonosen sulyos, hogy itt nem egy balkani orszagocska recsego botkormanya a tet, hanem a vilag egyik legerosebb hivatala. Nyilvan. Tovább>>

Tovább>>

A vamosok mar megint, azok a rohadekok, kicsesztek velem. Mindig megfogadom, hogy New Yorkot kihagyom a Budapest-San Francisco uton, de most olyan olcso volt a jegy (a hihetetlen 475 dollaros magassagban, nem egesz 90 ezer forintert, oda-vissza), hogy megis belementem, alljunk meg New Yorkban is visszafele. Hiba volt. Harom kilo elkobzott kolbaszom es ot napom banta, amig a borondom a nemzetkozi legures terben gyurte a merfoldeket es vette az atvilagitos akadalyokat; stresszelhettem napokig, hogy most megjonnek-e az ingosagaim vagy sem. Vegul megjottek, nyilvan, mert a vonalkodok vilagaban azert nehez nyomtalanul elvesziteni a csomagot, de a stressz maradt, ujabb tizedmillimetert vajva a gyomorfalamba, hogy a fekely tamadna meg a KLM mukodeskeptelen vilagat inkabb, installom.

Tanulsagok azert voltak. Tovább>>

Pesten éppen, villámlátogatás. Akit nem láttam, attól bocsesz, tényleg csak pár nap volt, család, karácsony, miegymás. Hamarosan megint ott, lesz is miről írni, írok is, mondom, hamarosan. Addig is mindenkinek BUÉK.