MINDEN KIKOTOBEN

A magam által választott csend, mármint itt a blogon, elgondolkodtat. Azért nem írok sokkal többet, úgy mint régen, mert az életem nem olyan érdekes a többieknek, akik olvasnának, mondom mindig, mikor kérdeznek itt-ott, és az igazat megvallva egyre ritkábban kérdeznek, gondolom, egyetértenek velem ők is.

De aztán most elgondolkodtam, mi is az igazság. Mert a régi időkben is a hétköznapokat írtam meg, akarom mondani akkor megírtam a hétköznapokat, is, nem paráztam egy percig sem, érdekel-e bárkit. De ha ugyanezt most próbálnám meg, minden tudományom csődöt mondana, és nem azért, mert Magyarországon élni eseménytelen dolog volna. Nem?

Tegyünk egy próbát. Elvégre ha a Bächer egész könyvet írhat az újlipótvárosi fröccsözéseiről, vazeg, akkor én is megírhatom, ami velem történik, még ha nem szerepelnek benne nagy amerikai autók meg irreleváns politikusok, valamint egy deci sós víz sem. Hátha érdekel másokat is.

Vegyük például a szombat reggelemet. (more…)

Tegnap este egy utolsó karácsonyi rohamra vittem Zahrát meg az anyukáját. Én nem nagyon vásárolok semmit idén, mert mindenki elhúz a szélrózsa minden irányába, és amúgy is inkább szemlélődni szeretek az őrültekházában, mint részt venni a tipródó tömegek táncában. Sofőrnek viszont jelentkeztem, mert nem volt jobb dolgom, mint bagózni a parkolóban, míg a többiek odabent keresik az ideális mintázatú sálakat. Így esett, hogy szemtanúja lettem az amerikai rendőrök kedvenc új játékának. (more…)

Mostanában befelé tolom az információt, nem kifelé, ami nem blogbarát viselkedés, de valamiért így alakul. Talán a meló teszi: egész elszoktam az írástól, mert állandóan olvasni, beszélni és beszéltetni kell. Írni meg nem, egyelőre legalábbis. De ez csak kifogás, blogbejegyzést kifogással kezdeni pedig már klisének is avítt, mint a Skála Kópé. Mielőtt véget érne tehát az október, megküldöm a laptopot, hogy a statisztika se mutasson olyan cudarul.

Washingtonból értem haza épp a minap. (more…)

Yellowstone-ból déli irányban távoztunk, mert meg kellett nézni a közvetlen szomszédban fekvő Grand Teton Nemzeti Parkot is. Személy szerint, az igazat megvallva, ehhez sok kedvem már nem volt, mert a bölények és egyéb állatfajták kicsit lefársztottak. De nem volt mit tenni, mert aznap estére egy Jackson nevű városban foglaltunk szállást, amelyhez az út dél felé vezetett, így menni kellett. (more…)

Oaklandben, itt a szomszédban, tavaly majdnem 150 gyilkosság történt. Egy 400 ezres településen ez azért kicsit sok. Magyarország egészében alig halnak ennyien erőszakos halált évente. Látta ezt (mármint nem az ORFK statisztikáit, hanem a sajátját) a pár hete kinevezett oaklandi polgármester, és egyből kijelentette, majd ő megszabadul ettől a sok Hasfelmetsző Jacktől. Vagyis hát inkább Agykiloccsantó Jacktől. (more…)