MINDEN KIKOTOBEN

Ezért megemlékezem róla. Így:

Michael Bloomberg New York polgarmestere. Tegnapig azt irtam volna, hogy New York republikanus polgarmestere, de mostantol ez nem igaz, mert csavokam kilepett a jobboldali partbol. Az ilyesmi nala nem szokatlan: demokrata parti volt evtizedekig, aztan atnyergelt a republikanusokhoz, hogy elnyerje a polgarmesteri jelolest. (Ugyanis a demokrataknal tul sokan tolongtak erte.)

Most meg a fuggetlenseget akarja kiprobalni, mondta tegnap. Jol idozit: tavalyelott masodszor es utoljara is megvalasztottak polgarmesternek (tenyleg: ezt a limitalt hivatali idot meg kene fontolni Pesten is, hogy ne legyen meg egy olyan kovulet, mint Demszky), igy most mar nincs szuksege a Republikanus partra ahhoz, hogy benn maradjon. Nagyot alkotott ugyanis. (more…)

 (A fotóim nagy felbontásúak, töltögetés végett.)

A mormonokról olvastam már könyvet, láttam őket hittéríteni a Nyugatinál, meg vitatkoztam velük kocsmában is, de közéjük még nem merészkedtem. Eddig. Azt kell mondanom, a könyvbeli, kocsmai vagy idegenben térítgető mormon olyan, mint cápa a parton. Nagy a foga meg büdös a szája, de ha nem megyek túl közel, veszélytelen. Nem úgy az idahói hegyekben, ahol mormon az egész falu, a szomszéd pedig egy különösen ideges mormon. Az már élethelyzet. Úgyhogy most élethelyzet-jelentés következik, Yellowstone-ból. (more…)

Szenvelgés és önsajnálat nélkül elmesélem, milyen volt a karácsony, mert a sok nagy bumfordi érzelmességbe az már nem fért bele. Nem is volt olyan borzasztó a dolog, csak hát kijött rajtam az ünnepi depresszió, vagyis az ünnep előtti depresszió. Azért nyomasztottalak titeket itt. A családom sem segített, mármint a feleségem családja (a sajátom édes, mint mindig); úgy megbonyolították az életünket, ahogyan csak egy igazi közel-keleti bagázs képes. (more…)