Két amerikai barátommal ültünk a tévé előtt 2000 novemberében, és aggódva töltögettük a söröket. Egyre-másra jöttek az eredmények, és nem lehetett tudni, George W. Bush vagy Al Gore nyeri-e a választásokat az USA-ban. A barátaim jobban aggódtak, mint én, de ha tudtam volna, hogy nyolc év telik el, mire ismét méltó ember költözik a Fehér Házba, talán jobban aggódtam volna én is.
A Valentin-nap faszsag. Amerikaban viszont elkerulhetetlen. Meg akkor is, ha az ember nagyon el akarja kerulni – sot, eppen akkor fut bele talan a legnagyobb blamaba. Valami kollega sziv alaku sutit hoz es nagy szeletet helyez az asztalra (nem tortent meg); osztalytars sziv alaku cukorkat tesz a tenyerbe, KISS ME felirattal, hosszu magyarazkodast kivaltva (5 eve, de megtortent); a tanarok megkerik a diakokat, hogy mindenki mindenkinek adjon szeretetteljes kepeslapokat (iskolakban gyakran megtortenik, allitolag).
Ugy unnepelni, ahogy iden unnepeltem, az viszont fasza dolog.
Ha igy folytatodik minden, tobb lesz a foto mint a szoveg, de egy foto feler egy mesevel, hat meg sok foto. Ugyhogy imelam. A mult hetvegen Half Moon Bay tengerpartjan toltottunk egy kempingezos-hamburgersutos-tuzrakos ejszakat, kozben meg itt az ocsem is, valamint a menyasszonya, es veluk is megprobalunk sok idot egyutt tolteni. De az nem tul izgalmas olvasnivalo (bar nagyon fasza csinalnivalo). Mondom, inkabb fotok.
Ez egy ilyen honap. Ciganyozni mar ciganyoztunk, most buzizni is fogunk. Ket hete ugyanis megneztem a san franciscoi meleg felvonulast, es baromi jol ereztem magam. Most meg hallom, hogy Magyarorszag utemesen tart a kozepkor fele, es a koznep nem szorakozik a meleg fesztivalon, nem nezelodik, es legfokeppen egyaltalan nem tanul. Csak gyulol, veszett erovel. Igy lassan csak az mereszkedik utcara, aki hibatlan testu feher kereszteny, lehetoleg 18 es 35 kozott. Ja, es szigoruan hetero.
A kontraszt, az komoly. (more…)
Lehet, hogy Gavin Newsom polgarmesternek nincs ki mind a negy kereke, de komolyan fontolora vette, hogy ingyenesse teszi a tomegkozlekedest San Franciscoban. Nekem nyilvan bejon az otlet, de sokaknak nem annyira. Megno a tomeg, tobb lesz a kosz, kell venni egy csomo uj buszt, hogy birjak a forgalmat, es az is lehet, hogy a nagy nyomasra az egesz rendszer osszeomlik, oszt ulhet mindenki vissza a kocsiba. Megvalosithato-e ilyesmi? Es jo otlet-e egyaltalan? (more…)
Néhány hete egy vasárnap délután Todor barátommal átsétáltunk a Golden Gate-en. Ilyesmit nem nagyon szoktam csinálni – otthon is hónapok teltek el két látogatás között a Várba –, de aznap olyan kaliforniai módon sütött a nap, és annyira minden klappolt egy ilyen sétához, hogy nem gondolkodtunk túl sokáig. Kocsival elmentünk a híd északi végéhez, leparkoltunk, és hajráf.
A Golden Gate maga csak másfél-két kilométer, de ha már a San Franciscói oldalon voltunk, mászkáltunk még egy kicsit az ottani strandon is, ahol a helyiek piknikeztek, kite szörföztek, és kutyáztak. Én meg fotóztam. (more…)
Utanloves a Nepszabi-cikkhez. Mit tehet a tarsadalmi boldogulasert a tarsadalom? Kabe mindent. Az itteniek igy is gondolkodnak, es hasznaljak a demokraciat, ami ugye elvileg nepuralom. Ha nem tetszik nekik a torveny, akkor tesznek erte, hogy ne kelljen megszegni, es megis csinalhassak, amit csinalni szeretnek.
Pelda.
San Francisco tengerpartjan betiltottak a maglyaepitest. (more…)
Hogy a parkolohely komoly dolog, azt a varoslakok evtizedek ota vagjak. De hogy egyesek gyilkolni is hajlandoak erte, azt azert nem gondoltam volna. Pedig ez tortent nemreg Oaklandben: valaki beallt egy haz elott egy privat parkolohelyre, de mielott kiallhatott volna, jott a tulaj, oszt bumm a fejbe.
Ez azert itt is inkabb a kivetel, mint a szabaly, de az vilagos, hogy a parkolohely ebben az autofuggo tarsadalomban szent. San Francisco pedig orszagos bajnok, annyira nehez parkolohelyet talalni (ezt nem en mondom, hanem a Wall Street Journal). Talan Manhattan legforgalmasabb reszei ilyenek. Az elovarosokban viszont - tobb-kevesebb kivetellel - korulbelul akkora kihivas parkolohelyet talalni, mint idiotat a Parlamentben. Kell hozza vagy 10 masodperc. (more…)
Azt mar megtudhattuk a magyar sajtobol is, hogy Gavin Newsom san franciscoi polgarmester megfektette egyik fo politikai munkatarsat, Ruby Rippey-t. Az eset masfel eve tortent, mikor a gigerli Newsom mar valofelben volt az elozo felesegetol, ugyhogy moralisan mondjuk talan belefer. Ami nem fer bele: Rippey nemcsak munkatarsa, hanem egyben egy masik munkatars, Newsom kozeli baratja es kampanyigazgatoja, Alex Tourk felesege is volt. (Egyelore meg mindig az.)
A no alkoholista es gyakori kabszerhasznalo; mar nem dolgozik a Varoshazan. Viszont sokat tud, ugye. Az elvonoban meg azt tanacsoltak neki, az idegfeszultseg csokkentese erdekeben vallja be a ferjenek a regi affert. Megtette. (more…)
Csak mert a politikai korrektség divatja Amerikából indult, az amerikaiak maguk még nem lesznek politikailag korrektek. Hogy messzebbre ne menjünk, gondoljunk csak a Borat-filmre, amelyben egy emberként énekelte egy kocsmányi jenki a “Throw the Jew down the well” rigmust, vagy teli szájjal niggerezett egy csapat egyetemista.
Amikor mégis dúl a PC, akkor fújják a trombitát, hogy dagad bele az ütőér. Most például abból csináltak óriási csinnadrattát, hogy házelnöknek választották Washingtonban Nancy Pelosit, aki ugye nő, és mint ilyen, az első női házelnök. Más országokban már régóta simán lehet nőkből házelnök, sőt miniszterelnök, sőt elnök is. Extrém esetekben, mint Finnországban például, akár a miniszterelnök és a köztársasági elnök is lehet nő (nem ugyanaz a nő, hanem két különböző nő, egy időben). Mondjuk a finn férfiak valószínűleg szívesebben szaunáznak bevodkázva, mint menedzselnek országot, de az most messzire vezet. Hogy Amerikánál meg Pelosinál maradjunk: tényleg annyira kell ennek örülni? (more…)
