Amerika az utóbbi hetekben kicsit a múltjába nézett, és az a gyanúm (majd megerősítenek, vagy nem, akik onnan olvassák ezt), hogy nem töltötte el felhőtlen örömmel az amerikaiakat, amire jutottak.
A három fő esemény:
És ami összeköti őket: a televízió. (more…)
Hónapok óta nem írtam, nem nagyon találtam anyagot hozzá, de most az uborkaszezon kezdődik, talán lesz időm. A nagy tétlenségben ki is szúrtam valamit, ami fölött rendszeresen elsiklottam az MTI használata közben: a bérriporter szolgáltatást.
A vérlázító hirdetési oldal nem hosszú, érdemes elolvasni. A sajtóetikai vonatkozásait a dolognak nem is elemzem. Aki ilyeneket leír: “Saját riportereink az Ön igényei szerint adnak tájékoztatást” – az nem méltó a híriparban való bármilyen jellegű közreműködésre. (more…)
Ebben a halálesetben, statisztikailag legalábbis, nem volt semmi különös. Megöltek egy újságírót. Van olyan. Ráadásul Sri Lankán történt a dolog, jó messzire tőlünk. Hírértéke ennek kevés. Mégis leül az ember, és magába néz keményen, ha meghallja a részleteket. Olyan kísérteties körülmények között távozott ugyanis Lasantha Wickramatunga, hogy az kiüti a biztosítékot.
Megírta a saját nekrológját, amit újságja, a Sunday Leader, le is hozott a gyilkosság után.
Csak az első bekezdést fordítom le.
Nincs még egy hivatás, a fegyveres erőkön kívül, amely arra szólítana, hogy az életünket is odadobjuk érte szükség esetén – csak, legalábbis Sri Lankán, az újságírás. Az elmúlt néhány évben a független médiát egyre durvább támadások érték. Rendszeresen felgyújtottak, felrobbantottak, lezártak szerkesztőségeket, és próbáltak megtörni minket ezer más módon. Számtalan újságírót zaklattak, fenyegettek, és öltek meg. Büszke vagyok, hogy valamennyi kategóriához tartozhattam – legutóbb, különösképpen, az utolsóhoz is.
Napokkal e sorok papírra vetése után Wickramatunga tényleg halott volt. (more…)
Ilyet sem csinaltam meg. Csetben ertekeztem ebedidoben Toby baratommal, aki dan ujsagiro Koppenhagaban, a media allapotjarol, ugy globalisan. Visszaolvastam, es a csetektol altalaban nem elvarhato modon egesz kerek kis gondolat esett ki a vegen. Idebiggyesztem, leforditva, mert unom a melot es idot akarok huzni. Valtozunk. Ha jobban belegondolok, szinte biztos, hogy amit ma muvelek ujsagiras cimen, az koszonoviszonyban sincs azzal, amit 10 ev mulva csinalunk majd. Vagy durvan megvaltozunk, vagy lehuzhatjuk magunkat a vecen. Igy vagy ugy, de a mai tipusu ujsagirasnak befellegzett. Most mondjam azt, hogy halistennek? (more…)
Elore is magyarazom a bizonyitvanyom, mert komoly valtozasok kovetkeznek, es lehet, hogy a kovetkezo hetekben foghijas lesz a blog. Tortent ugyanis, hogy eldolt a kozeptavu jovom. A kovetkezo egy-masfel evben meg biztosan itt maradok, mert olyan ajanlatot kaptam, amelyet visszautasitani professzionalis ongyilkossaggal erne fel.
Visszamegyek a Berkeley egyetemre, egy oknyomozo ujsagiroi osztondijjal. Hogy mit nyomozok, azt nem arulhatom el, mert akkor meg kene olnom titeket. Ahhoz pedig tul sokan vagytok. (Na jo, es tul ertekesek is.) (more…)
James, az egyik kollegam tegnap felmondott. A gazdasagi rovat, ahol dolgozom, 4 ujsagirora apadt, es eselyes, hogy beolvasztjak a laptagot - egy-ket oldal lesz csak a CC Times belsejeben. Mint a Budapest melleklet a Nepszabadsagban, eltunik ez is legbelul, majd sorvad, sorvad, mig a kihalas szelere nem kerul. Provincialisabb, jelentektelenebb, komolytalanabb hellye valik ez a sullyedo ujsag - pedig mar most sem valami hanyatteses. (more…)
Jól van, bassza meg, akkor én sem dolgozom, ha ti ott tüntettek, nekem is jár egy kis móka. Mikor történik Budapesten valami? Amikor már nem vagyok tudósító. Na, szépen vagyunk. Meg kell mondanom az összes futballhuligán kreténnek, legközelebb várják meg a nemzeti ünnepet a töréssel-zúzással, nemá’ kimaradjak, és megint az Indexen kelljen követnem, mi van. Nagy kalap-leemelés amúgy az indexes srácoknak: megint megmutatták, az internet korában kár hagyományos újságnál dolgozni; mire megjelenik, már rég elavult. Én azert maradok. (more…)