MINDEN KIKOTOBEN

Oké, ezt nem hagyhatom szó nélkül. Obama, nagy kedvencem, Nobel-békedíjat kapott. És nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez jó dolog. Sem neki, sem a Nobel-díjnak, sem a világnak küldött üzenet szempontjából.

Az első reakcióm persze az örülés volt, de a másfeledik már a sokk. Obama egy éve ambiciózus szenátor volt, nagyon rokonszenves meg minden, de mégiscsak jóval kevesebb, mint történelmi nagyság. Még a megválasztásával sem lett óriási hős, mert az ugyan történelmi tény, hogy ő az első fekete a Fehér Házban, de az egész akkor kap majd igazi történelmi jelentőséget, ha kezdeni is tud valamit a lehetőséggel.

Erre egyelőre nem volt még ideje. (more…)

Két amerikai barátommal ültünk a tévé előtt 2000 novemberében, és aggódva töltögettük a söröket. Egyre-másra jöttek az eredmények, és nem lehetett tudni, George W. Bush vagy Al Gore nyeri-e a választásokat az USA-ban. A barátaim jobban aggódtak, mint én, de ha tudtam volna, hogy nyolc év telik el, mire ismét méltó ember költözik a Fehér Házba, talán jobban aggódtam volna én is.

(more…)

Nyolc év, nyolc percben. Bush katasztrofális elnöksége csak címszavakban fért bele ebbe az MSNBC összefoglalóba, sőt, ki is csúsztak belőle kicsit. Most, az új elnök beiktatása előtt, érdemes egy kis ismétlés. Ami durva: három másodpercenként mondanak átlagban akkora balhékat, amelyekbe egyenként belebukott volna egy vezető egy normális országban.

(more…)

Most írtam ezt a Népszabinak, csak interneten lesz olvasható asszem, de ide is felteszem, szokásomtól eltérően. Szerintem érdekes, nem úgy, mint a cseh EU-elnökség vagy a gázai konfliktus, hanem jólesően az. Node nem pofáz, tárgyra tér. És milyen tárgyra! Kedvenceim: az Obama család.

Minden amerikai elnökfeleség részt vesz valamilyen módon a politika alakításában, de hagyományosan fontos szerepük a példamutatás. Amit a First Lady tesz, az kihatással van sok tízmillió amerikai nő (és férfi) életfelfogására. Azt eszik, amit ő eszik, azt olvassák, amit ő olvas – és azt hordják, amit ő hord.

Az amerikai divatcégek különösen figyelnek a fogyasztók ez utóbbi hajlandóságára. És most, a nem egész két hét múlva hivatalba lépő Barack Obama felesége révén, emberükre akadtak. Michelle Obama ugyanis előszeretettel hord a nyilvánosság előtt is viszonylag egyszerű ruhákat; de még amikor drága, egyedileg tervezett kollekciókban jelenik is meg, akkor is figyel arra, hogy amerikai tervezőkkel dolgoztasson. (more…)

Na, most megihlettek itt a kommentelők. Aszongyák: mi teszi a jó politikust?

Erről azt a meglehetősen faramuci, és célra egyáltalán nem vezető, véleményemet nyomtam mindig, hogy aki politikus akar lenni, az ne legyen politikus, mert politikusok csak olyan emberek akarnak lenni, akikre én személy szerint egy kirándulás vezetését sem bíznám, nemhogy egy (és nem az) országét. De ez nem igaz, mert vannak jó politikusok, és nem konstruktív vélemény a fent vázolt jópofaság, mert nem felel a kérdésre.

És ez a kérdés, lássuk be, fontos. Mi több, előhoz még egy marha fontos kérdést: mit várunk mi a politikusainktól? (more…)

OK, bocs, hogy nem írtam, esküszök, tökre bocs. Az van, hogy az új munkahelyem, a Népszabóság betett a szabadidőmnek, valamint bekövetkezett az, amitől kicsit tartottam hazajőve: hogy a mondókámat én magam tartom majd unalmasnak. Belekezdtem ebbe-abba, de valamiért úgy gondoltam, minek az, ki nem szarja le. Nem depresszió, nem önmegvalósítási válság, hanem egyszerűen nem látok magam körül túl sok írásra inspiráló dolgot, mármint a blog keretei között.

Önelemzés vége. (more…)

Ez egy kicsit demagóg, de annyit elmond az amerikaiakról, hogy nem bírtam ellenállni neki. Egyébként sem írtam már egy földtörténeti korszak óta, mert nem volt igazán miről. Semmit nem tudok mondani, amit ne tudnátok itthonról. Ez viszont érdekes, és talán újdonság is van benne (nekem is volt, nem csak a felvetés maga).

Kontextus: a választások előtt pár nappal újra felvetődött Obama feketesége mint politikai téma. Nem a kampányban, hivatalosan, csak a médiában, mert be van szarva mindenki, hogy majd a szavazófülkében előjön az amerikaiakban a rasszizmus, és mégis egy hepciáskodó hetvenes lesz a következő elnök, majd eljön a világvége. (more…)

Két gyors vélemény a válságról, mindkettő Amerikában élő magyaroktól.

Soros György: "Amerika eddig hatszor, hétszer többet fogyasztott, mint amennyit megtermelt. A számla kiegyenlítése mostanra esedékessé vált." (Népszabi –> Index)

Cali4nia: “Válság volt, van és lesz, bukás egyelőre nem. Más szóval az amerikaiak és nyugat-európaiak sokkal de sokkal jobban élnek, mint mondjuk a magyarok a Balkánon.” (Előző bejegyzésre komment)

Amerika kábé úgy élt jól eddig, mint mi a Kádár-rendszerben. Hitelből. És most a hiteleik egy nagy része, ahem, hiteltelenné vált. Hát fogyasztanak majd ezek a jól élő amerikaiak kevesebbet, és azt majd recessziónak hívjuk. Van hová süllyedni, az igaz. Erről szólt az előző bejegyzés: nem baj, ha recesszió lesz, sőt.

De mi az, hogy "jól élni"?

(more…)

Az lesz ennek a sztorinak a vége, hogy jól járunk az amerikai és globális piacok bezuhanásával. Aki kíváncsi, miért, az olvasson tovább jól.

(more…)

Megyek a villamossal valamelyik nap, az 59-essel, fel a hegyre. Na nem túl magasra, csak azon a fasza polgári részen, amit úgy szeretek, mert hegyen is van, meg nincs is messze. Ott lakott régen Sára, és mentem vele találkozni. Késésben voltam, ezért kissé idegesen toporogtam a villamos lépcsőjén. Felfordultunk a Nagyenyed utcán, aztán balra a Böszörményi úton, és ott megállt a villamos, megállója volt ugyanis. Nézek ki, parkosított kis tér, autók, meg egy szobor, jókora madár.

Szóval ez itt a turul. (more…)

Eltartott egy ideig, de elert ide is a gruz-orosz konfliktus. Az egesz hetes folyamatos cimoldalas hirek utan az emberek egyre tobbet beszelnek rola (bar meg mindig feleannyit sem, mint Michael Phelpsrol). Ugy tunik, tenyleg aggodnak itt is, mi lesz. Otthonrol nyilvan egesz mas a kep, ezert megprobalom vazolni, innen hogy fest mindez.

A lenyeg: be van mindenki szarva, hogy ujraindulhat a hideghaboru, ezuttal egesz mas eroviszonyok kozott es durvan megvaltozott globalis rendben. Amerika nem jatszik olyan jo lapokkal, mint a huszadik szazadban. (more…)

Megvan hat a demokrata elnokjelolt, es az eddigiekbol nyilvan kiderul, orulok ennek en is nagyon. Meg velem egyutt fel Amerika. De az is igaz, hogy nem csak az orulesnek van itt az ideje. Nem tudom, mi lesz, ki nyer majd Novemberben es hogyan alakul a kovetkezo par honap, de az biztos, hogy izgalmas kampanynak nezunk elebe. Csak elkepzelem, mi varhato, es kiraz a hideg.

Eloszor is kicsit tul sokszor hasonlitottak a Kennedykhez Obamat ahhoz, hogy ne jelezzem: sokan felnek, feltik a biztonsagat. A merenylok mar biztos javaban gyakorlatoznak a Ku Klux Klan gyuleseiken, nezik a 24 elso evadjat, es gondolkodnak, hogyan lehetne eltuntetni ezt a fekat az utbol, mielott meg atfesti a Feher Hazat.

Persze nagyon parazni kar. Viszont ha nyer is, tegyuk fel, es eletben is marad, nem teljesen vilagos, mi lesz. Nem csak azert, mert a valasztasi igereteknek gyakorlott demokracia-lako nem hisz, hanem azert sem, mert ilyen szar kezdo reszlettel meg senki nem indult elnoki periodusnak talan. (more…)

Amerika penzugyi valsagban van. Na es?

Mindegy az, mondjak sokan. Bedol nehany hitelbank, megszunik par maganbefektetoi alap, tonkremegy egy marenyi jenki milliardos, oszt annyi. Foleg Magyarorszagon, az Atlanti-Ocean tulpartjan, ott nem is kell erre figyelni, messze vagyunk, nem er el minket semmi, nekunk csak az a fontos, hogy fasz-e a Fleto vagy nem fasz.

Pedig figyelni ugyan nem kotelezo, de hogy megerezzuk hamarosan, mi tobb, mar most erezzuk az amerikai csod nyomat, az teny. Az alabbiakban megprobalom elmeselni, miert. (more…)

Vannak pillanatok, mikor egy politikus kiemelkedik a napi takonybol, es beszelni kezd, es a szavai nyoman kivilaglik a tortenelem. Egy ilyen pillanatrol akarok irni most.

(more…)

Blogoljunk akkor az elnokjeloltekrol, mert valasztas van, nyilvan az is erdekel sokmindenkit, de en oszinten fogom csinalni, nem tettetem, hogy ertek hozza, legalabbis nem jobban, mint egy atlagos ujsagolvaso, tevenezo allampolgar – sot, meg annyira sem, miutan mostanaban alig olvasok ujsagot, alig nezek tevet es allampolgar, az pont nem itt vagyok. Viszont megiscsak ki vagyok teve az allando elnokvalasztasi hangzavarnak, es abbol az ember meg akkor is sokat meghall, ha nem figyel.

Mielott elemezgetni kezdenek, hozzatennem, ezekhez a sracokhoz kepest Gyurcsany es Orban kollegak homokozoba pisilo ovodasok. Ezek nagyon durvan nyomjak, mint arrol mar beszamolt a hazai media is annak kapcsan, hogy Barack Obamarol valaki azt terjesztette a YouTube-on, hogy kokainert leszopatta magat egy ferfival. Mindez annak fenyeben kulonosen sulyos, hogy itt nem egy balkani orszagocska recsego botkormanya a tet, hanem a vilag egyik legerosebb hivatala. Nyilvan. (more…)

Mostanában befelé tolom az információt, nem kifelé, ami nem blogbarát viselkedés, de valamiért így alakul. Talán a meló teszi: egész elszoktam az írástól, mert állandóan olvasni, beszélni és beszéltetni kell. Írni meg nem, egyelőre legalábbis. De ez csak kifogás, blogbejegyzést kifogással kezdeni pedig már klisének is avítt, mint a Skála Kópé. Mielőtt véget érne tehát az október, megküldöm a laptopot, hogy a statisztika se mutasson olyan cudarul.

Washingtonból értem haza épp a minap. (more…)

Na, hat akkor negerezzunk / ciganyozzunk egyet. Diszkriminaljunk. Nem dehonesztalo ertelemben, hanem pozitivan. Pozitivan diszkriminalni jo.

Tortent, hogy az amerikai Legfelsobb Birosag (nem abbahagyni az olvasast am!) hozott egy borzaszto dontest, amellyel gyakorlatilag megszuntette a pozitiv diszkriminacio rendszeret. Eddig ugyanis az volt a rendszer, hogy azonos kepessegu emberek kozul iskolai felveteliken, allasinterjukon stb. mindig a meghatarozott kisebbsegekhez tartozokat kell elonyben reszesiteni. Ilyen kisebbsegek voltak elsosorban a feketek es a latin-amerikaiak.

Mostantol nem ez a helyzet. (more…)

Michael Bloomberg New York polgarmestere. Tegnapig azt irtam volna, hogy New York republikanus polgarmestere, de mostantol ez nem igaz, mert csavokam kilepett a jobboldali partbol. Az ilyesmi nala nem szokatlan: demokrata parti volt evtizedekig, aztan atnyergelt a republikanusokhoz, hogy elnyerje a polgarmesteri jelolest. (Ugyanis a demokrataknal tul sokan tolongtak erte.)

Most meg a fuggetlenseget akarja kiprobalni, mondta tegnap. Jol idozit: tavalyelott masodszor es utoljara is megvalasztottak polgarmesternek (tenyleg: ezt a limitalt hivatali idot meg kene fontolni Pesten is, hogy ne legyen meg egy olyan kovulet, mint Demszky), igy most mar nincs szuksege a Republikanus partra ahhoz, hogy benn maradjon. Nagyot alkotott ugyanis. (more…)

Azt mar megtudhattuk a magyar sajtobol is, hogy Gavin Newsom san franciscoi polgarmester megfektette egyik fo politikai munkatarsat, Ruby Rippey-t. Az eset masfel eve tortent, mikor a gigerli Newsom mar valofelben volt az elozo felesegetol, ugyhogy moralisan mondjuk talan belefer. Ami nem fer bele: Rippey nemcsak munkatarsa, hanem egyben egy masik munkatars, Newsom kozeli baratja es kampanyigazgatoja, Alex Tourk felesege is volt. (Egyelore meg mindig az.)

A no alkoholista es gyakori kabszerhasznalo; mar nem dolgozik a Varoshazan. Viszont sokat tud, ugye. Az elvonoban meg azt tanacsoltak neki, az idegfeszultseg csokkentese erdekeben vallja be a ferjenek a regi affert. Megtette. (more…)

Csak mert a politikai korrektség divatja Amerikából indult, az amerikaiak maguk még nem lesznek politikailag korrektek. Hogy messzebbre ne menjünk, gondoljunk csak a Borat-filmre, amelyben egy emberként énekelte egy kocsmányi jenki a “Throw the Jew down the well” rigmust, vagy teli szájjal niggerezett egy csapat egyetemista.

Amikor mégis dúl a PC, akkor fújják a trombitát, hogy dagad bele az ütőér. Most például abból csináltak óriási csinnadrattát, hogy házelnöknek választották Washingtonban Nancy Pelosit, aki ugye nő, és mint ilyen, az első női házelnök. Más országokban már régóta simán lehet nőkből házelnök, sőt miniszterelnök, sőt elnök is. Extrém esetekben, mint Finnországban például, akár a miniszterelnök és a köztársasági elnök is lehet nő (nem ugyanaz a nő, hanem két különböző nő, egy időben). Mondjuk a finn férfiak valószínűleg szívesebben szaunáznak bevodkázva, mint menedzselnek országot, de az most messzire vezet. Hogy Amerikánál meg Pelosinál maradjunk: tényleg annyira kell ennek örülni? (more…)