MINDEN KIKOTOBEN

Ahol megtudjuk, hogy Lech Walesa emigrációval fenyeget,
És azt is, hogy hol lehet amcsi kaját enni Pesten

Híjnye, mondta Józsi bácsi, és pödört egyet a bajuszán. Ami itt minálunk a politikai élet, az ugye tocsog, mint egy pöcegödör áradáskor, de ami odaát megy, a polákoknál, az még olyanabb. Az már egészen olyan, hogy… híjnye no.

Ezek a lengyel kolegák ugyanis most már évek óta hurcolják meg azt a Lech Walesát, aki ugye annyit tett a rendszerváltozásért, mint nagyjából a teljes ellenzéki kerekasztal itthon, meg még többet, pedig nem is volt nagyokos jogász, csak egy melós Gdanskból, no de nem kell bemutatnom, mert mindannyian ismerjük, én még össze is tegeződtem vele, amikor megismerkedtünk, hát most, ha megbocsátják, kedves hallgatók, tegeződünk, elnézést.

Szóval, Lech, kérlek, mi történik? (more…)

A kormány meghirdetendő új gazdaságpolitikája patrióta jellegű lesz
(Gyurcsány Ferenc, 2009 február)

Kialakult a borivás magas kultúrája Magyarországon. Tökjó. Mire hazajöttem tavaly nyáron, volt vagy öt bormagazin, voltak szakírók, borblogok, és egyre jobban képzett borászok. Hagyomány ide vagy oda, ez jó hír volt, mert azelőtt a kevés jó bort rengeteg borzalmas lőre kísérte.

Aztán persze kiderült hamar az is, hogy ez a fasza pezsgés esélytelen a világpiacon. Nekünk persze az nem véletlenül baj, mondhatnánk, mert a magyar borokat megisszuk idehaza, az exportot meg ki nem szarja le; csak a helyzet az, hogy már itthon is világpiac van, és ettől mindjárt másképp fest a dolog.

Vettem egy üveg ausztrál bort. (more…)

Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny, meg hogy Amerikában egy igazi sznob vált belőlem, sőt az is lehet, hogy megértem egy kiadós seggbe rúgásra, vagy egész egyszerűen csak elszoktam a Balkántól, ami, tartom magam, Wiener Neustadtig tart. De ma bementünk a Nagymama Palacsintázójába, és ott elővett az a fajta borzasztó finnyás érzés, amilyet szerintem kábé akkor éreznék, ha egy saját hányásában meghempergett hajléktalan az ölembe ülne.

Jó, túlzok. Sára például nem érezte így magát, és szívesen megebédelt volna velem ott. Én sem voltam Nagymamánál már évek óta, mondjuk sosem voltam egy óriási rajongója a helynek, de megfordultam ott korábban sokszor, hát menjünk, mondtam. Csak az volt a baj, hogy ahhoz előbb be kellett térni oda. (more…)

Aki ismer, annak a kovetkezo ujsag meglepo lesz. Egy hete vegetarianus vagyok.

(more…)

Ez a bejegyzés kettős célt szolgál, mert ma ilyen multifunkcionális hangulatban vagyok. Egyrészt eredetiben megmutatom az egyik cikkemet, amelyre büszke vagyok, mert nem szúrta el egyik szerkesztőm sem sehol, szerintem. Érdekes, hogy a szerkesztők az anyanyelvi előnyüket többnyire arra használják, hogy bikfanyelvet és butaságokat biggyesszenek az anyagaimba. Nem értem, komolyan. Most viszont nem tették, de el is náspángoltam volna őket, mert a téma szent.

Ez rögtön a második funkcióhoz is elvezet: az anyag a sörről szól, és mint ilyen, vitaindítónak is remek lehet. Azt állítom ugyanis, és ez messzire vezet, hogy az amerikai sör jobb, mint az európai. De igen. Nem régebbi, nem ismertebb, viszont jobb. (more…)