MINDEN KIKOTOBEN

Már halogatom egy ideje, hogy visszamenjek Amerikába, mert kell azért, adminisztratíve, életben tartani a zöld kártyámat, gondolva arra az eshetőségre, hogy egyszer megint ott éljünk, ilyen ez a dolog, az ember pendlizik, és ha tudja, hogy ez a helyzet, akkor talán meg is lehet békélni vele, én mindenesetre még nem tudom, de mindig rokonszenves volt, amikor azt olvastam valahol valakiről, hogy splits his / her time between New York and Paris vagy valami hasonlót, hát ki mondta, hogy mi ne oszthatnánk meg az időnket az óceán két partja között, ilyen értelemben pedig nyilván érzelmileg sem mellékes, hogy most először, mióta visszatértem ide, megint átszagolok oda, mint Renton a Trainspotting végén a buszban, na jó, one more hit and I’m outta here.

(more…)

New Yorknak nincs története, legalábbis én még sosem állítottam össze róla igazi mesét. Elsősorban amiatt, hogy New York, mint minden igazi világváros, a pillanatokban él. Mint egy mozaik. Itt egy felcsapó gőzoszlop, ott egy őrült a metrón, itt egy világbajnok kiállítás, ott egy világbajnok koktél. Voltam már sokszor: hol csak egy napot, hol egy hosszú hétvégét, hol másfél hónapot. Laktam Brooklyn szakadt művésztanyáin, és dolgoztam az Empire State Buildingben. De élni, úgy igazán, még sosem éltem a városban. Talán ezért nincs sztorim nekem sem. Csak  apró kicsi csempeszilánkok, hogy abból rakjam össze a mozaikot. Mit mondjak, hiányos, de a meglévő darabok ígéretesek. (more…)

Elmesélem azt is, milyen volt New York - Manhattan északi csücske, ahol laktam, és a déli, ameddig legyalogoltam, az eldugott kocsmák Hell's Kitchen-ben, az indiai éttermek az East Village-ben, a bolgár buli a SoHóban, és a többi. De nálatok meleg van, olyankor meg nem olvas senki; sőt, itt is meleg van, olyankor meg irkálni sem jó. Úgyhogy inkább fotók. Első fejezet: görkorcsolyadiszkó a Central Parkban. (more…)

Nyari szabadsag jon, mert olyannak is lennie kell. Besokalltam; na nem a blogolastol, hanem a mokuskerektol, ami a napfenyes Kaliforniaban is mokuskerek, ezert most magam mogott hagyom kicsit a napfenyes Kaliforniat. Es inkabb a hogutas New Yorkba megyek egy hetre, holnaptol. Mar nem voltam ott harom eve, es az nem jarja.

Mindenkinek van egy ilyen zarandokhelye, ahova idorol idore elmegy. Kinek varos, kinek vizpart, kinek hegy. (more…)