MINDEN KIKOTOBEN

Sara kosarlabdazott, es kis hijan kitorte a labat. Aztan eleg volt egy sokaig odazott kisebb mutet es nehany het gyogytorna, oszt most nemsokara jol lesz. En megusztam, legalabbis azt hittem. Jartam hozza, latogattam, cipeltem a harmadik emeletrol (ahol lakunk, ohne lift) le, fol, vittem neki sok-sok Doktor House epizodot DVD-n. Az jo.

Aztan most ugy nez ki, ram is a kes var. Zsircsomo a hatamban, undorito kis szorny, az keletkezett, es rault a gerincemre, es alig latok a fajdalomtol. Kivagatom, ha addig elek is. Utana sebhely, addig a hatamon a pup. Szep par vagyunk, a pupos es a santa. Quasimodo reporting live from Budapest. (more…)

Ez most rövid lesz. Itthon vagyok. Jetlag elmúlt, de a fejem még forog minden Ikarusz után.

(more…)

Sok itt a mozgás mostanában. Az még hagyján, hogy időnként utazik valaki egy nagyobbat, akár mi, akár valaki hozzánk közel álló, és lehet búcsúzkodni, meg fogadni. Hanem mikor valaki elköltözik, úgy nagyon hosszú távra, vagy végleg, és vagy soha többé, vagy nagyon sokáig garantáltan nem látjuk, az húzósabbb. Hát még, mikor egyszerre mindenki szétrobban, a földgolyó legkülönfélébb zugaiba.

Ez is közhely, még szép. Meg is éltük már egy csomóan, apránként, mi is, ti is. De ami most zajlik, az előhozta belőlem, hogy ugye sok itt a mozgás. (more…)

Most, hogy kevesebb mint egy honap mulva jovok haza, behivtak a Nemzetbiztonsagi Miniszterium helyi kirendeltsegere, ahol ma delutan elbeszelgettem egy tiszttel a statuszomrol. Zoldkartyan vagyok itt ugyan, de csak felteteles alapon. Miutan pedig a veglegesites felteteleit nemigen teljesitettem, most eppen kicsit ingatag a helyzetem.

Azaz csak ingatag volt, ma delutanig. (more…)

Klasszik blogbejegyzés. Blogbejegyzésről való kommentálással kezdődik. Azért nem toltam ida pofámat egy ideje, mert. Dolgoztam, ha épp érdekel bárkit. Meg hazament a jobbik felem, és azon szomorkodtam. De ma beszéltem vele egy csomót telefonon, és befejeztem a cikk első piszkozatát, végre-valahára, ezért most megint bloggerkedem. Értjük. Önreflexió. Köldöknézés. Kitekintés, szigorúan belülről.

(more…)

Neha ugy megszall a beszarisag, hogy azt hiszem, elajulok. A mindennapi eletben nem vagyok mar olyan felszeg, mint regen, de professzionalis ertelemben ugy erzem, nagy faba vagtam a fejszem. Mit nagy: mammutfenyobe. Mit fejszem: koromreszelom. Oknyomozo osztondijas vagyok, ugye. Oknyomozo osztondijasnak lenni szep dolog, foleg ha nem varnak az embertol feltetlenul Pulitzer dijat a vegen (mint ahogy nem varnak). Megis, a sajat magammal szemben tamasztott elvarasaim eleg magasak, es kicsit frusztral, hogy nem jutok egybol a Mount Everestre – azaz nem robbantom atomjaira az amerikai energiaszektort, ahogyan terveztem. (more…)

Monterey igazi turista célpont, de ezt körülbelül leszartuk, mikor odamentünk múlt hétvégére. Turisták voltunk persze, de az sem baj. Kikapcsoltunk, beszívtuk az óceánillatot meg a kikötő enyhe halszagát, hallgattuk a sirályokat és aludtunk egy jót egy motelban. Idahóban, nem egész egy hete, persze szenvedtem a motelban, de ott egyedül voltam. Most meg nem. Nem egyedül, az nagyon, nagyon más.

(more…)

Nem kéne tán elhallgatni,
Hiányzik a pesti hakni,
Az utolsó őrült hajsza,
Készen legyünk mind a rajtra.

Mikor eldördül a pisztoly,
De a mezőny mégsem iszkol,
Leül inkább, elcsendesül,
Béke születik legbelül.

Itt nincs hajtás, nincsen hakni.
Nem is bírom megszokni.
Ülök csak csendben, várok,
De más a béke: hamis. Álnok.

Ezért írok most, mint mindig.
Önzésből. Hogy írni illik:
Nem érdekel. Karácsonyra
Haza magam így hozom ma.

(more…)

Oke, irok is, nem mindig csak Lynyrd Skynyrd van meg Sweet Home Alabama. Azert mikor az embernek a feje folott a muanyag tetoablakon dorombol az eso, es elvagyik a napegette orszagutra, ahol a 27 eves Chevyrol lefujja a vaszontetot a szel es a kave-tartoban szigoruan csak dobozos Budweiser Classic lotyog, mert az is eleterzes, es pruntyogni kezd az a vanyadtka riff, amely megis olyan kozel szol itt legbelul, akkor azt erdemes megosztani, meg akkor is, ha kamu az egesz, mert kulonben valtozatlanul egy szamitogep elott ulok, nem az orszaguton, es az eso csak dorombol, dorombol, mintha be akarna jonni, de en eppen az orszaguton vagyok, ezert nem engedem be. (more…)

Túlvagyok az első ön- és világ-értékelési válságon, jelentem. Megjöttem megint ide, ahol lakom, de csak úgy otthon, mint a siófoki szálloda, ahol kiskoromban úgy véltem, milyen fasza lenne örökké maradni, oszt most már tudom, dehogyis. (more…)

Mindjart vege. Meg ket nap, es ide sem jovok tobbet. Marmint erre a munkahelyre. Meg harom nap, es hazarepulok. Fasza.

Az ilyen utolso napokat mindig kedveltem, meg akkor is, mikor kellemes idoszakokat zartak le. Van abban valami egeszen izgalmas, mikor veget er a regi, es lehet tervezni az ujat. Hozzaallas kerdese a dolog nyilvan, de engem ilyenkor altalaban nem a mult, hanem a jovo foglalkoztat. (more…)

Elore is magyarazom a bizonyitvanyom, mert komoly valtozasok kovetkeznek, es lehet, hogy a kovetkezo hetekben foghijas lesz a blog. Tortent ugyanis, hogy eldolt a kozeptavu jovom. A kovetkezo egy-masfel evben meg biztosan itt maradok, mert olyan ajanlatot kaptam, amelyet visszautasitani professzionalis ongyilkossaggal erne fel.

Visszamegyek a Berkeley egyetemre, egy oknyomozo ujsagiroi osztondijjal. Hogy mit nyomozok, azt nem arulhatom el, mert akkor meg kene olnom titeket. Ahhoz pedig tul sokan vagytok. (Na jo, es tul ertekesek is.) (more…)