Zahra jogazni jar, en meg addig itthon ulok, mint mostanaban annyiszor. Az se rossz. Ma peldaul elkaptam az elnoki evertekelo beszedet. Dobbenetes elmeny, komolyan. Es meg rolam is beszelt. Csak mint “bevandorlok” szerepeltem a beszedben, de az is valami. (more…)
Ket fontos vendeg erkezik a kozeljovoben: a Depeche Mode, es az anyosom. A Depeche Mode koncertezni, az anyosom meg itt maradni. Mindkettore azonos a valasz: megyunk. (more…)
Szervusztok, gyerekek, itt a Fulesmacko. Vetel. A nagy allaskeresesben szunetet tartok egy mese kedveert, bar megigertem magamnak, hogy nem teszek ilyet. Az a fogadalom, hogy az allaskeresest teszem foallasomma, es legalabb napi nyolc oraban melo utan kajtatok majd. Ezt szegem meg eppen, csak hogy tudjatok, milyen arc vagyok. (more…)
Allastalan, lyukas zsebu magyar firkasz vagyok Amerikaban. Idaig jottem, hogy egyelore ne csinaljak semmit, a probalkozason kivul. Almodom az amerikai almot, ahogyan errefele mondjak, csak eppen elaludnom nagyon nehez. De ha egyszer sikerul, es hozzaferek ehhez a brutalis meretu piachoz, akkor nincs megallas, meglassatok. Akkor csak rajtam mulik, hatar a csillagos eg. Karrier, penz, siker, dijak, eletfogytig business class. (more…)
Vannak, akik eletvitelszeruen lopjak a napot, es meg Nobel-dijat is kapnak erte a vegen. Hogy ez kovetendo vagy elrettento pelda, azt meg fontolgatom. Most olvastam ki a Fiestat Hemingwaytol. (more…)
Lementem vegul. Csengo nincs, durvan kopogtam hat. Vartam a halalt. Ehhez kepest egy 18 koruli, meg csinosnak is nevezheto lany nyitott ajtot, ram mosolygott, es csak annyit kerdezett: “halkitsuk le?” En meg a korabbi, nyilvanosan megszelloztetett tarsadalmi fejfajasom teljes tudataban megszegyenulten motyogtam: igen, koszi, az jo lenne. (more…)
Helyzet: este tiz. A szomszed bombolteti a hifitornyat. Nagyon durvan. Mivel itt fabol szeretnek epikezni, konkretan taktusrol taktusra mindent hallok. Mit tesz ilyenkor az ember (az atkopogasnak zero foganatja)? Lemegy, es rajuk ordibal, kapcsoljak mar le a kiszott hiphopot, mert rajuk gyujtom a hazat. (more…)
Emlekeim szerint eddig kimondottan csak szuperlativuszokban beszeltem az amerikai sajtorol, es gyakran lesajnaltam a magyar ujsagokat. Most azonban, hogy levettem a szemem a globalis ujsagiras legmagasabb regioirol, es eljatszottam a gondolattal, hogy esetleg egy hetkoznapi ujsagnal leszek hetkoznapi ujsagiro (ha nincs munka, az ember visszavesz az almaibol), meglattam az Altalgos Amerikai Ujsagot, es elborzadtam. (more…)
Beljebb vagyok egy letelepedesi engedellyel, kozkedvelt neven zoldkartyaval. Most meg egyaltalan nem kartya, hanem csak egy matrica az utlevelemben, de mint az ebihal, ez is atalakul rovidesen. Par honap mulva kuldenek egy igazi kartyat, es akkor mar targyi bizonyiteka is lesz annak, hogy itt lakom. Ha esetleg valakinek az kene. A kovetkezo lepes az allampolgarsag, de csak kesobb. A hivatalos szervek (maj, vese stb.) szerint harom ev mulva jelentkezhetek erte, ha addig legalabb masfel evet itt toltok, netto. Menni fog. (more…)
A jetlag utolsokat rugja, en meg a bevandorlo vizumomra varok. Itthon vagyok. Egy teljes hetre. Az agyam megint felkavarodott, a valosag megint kerdojeles, baratokat latogatok, csaladdal veszem korul magam, hogy ez a diszlet is ugy olvadjon darabokra, mint az, ahonnan jovok, mikor szombaton magam mogott hagyom megint. Palmafa, hogolyo, nem mindegy? (more…)
A feka anyakonyvvezeto es a tuzo januari napsutes ellenere ez az eskuvo is pontosan olyan volt, mint mar millio masik, nyilvan. Felkel a par reggel, azt sem tudjak, mi merre, es este, mikor meg mindig nem tudjak, mi merre, ferjkent es felesegkent fekszenek le. Osszefoglalo a nagy naprol. (more…)
A perzsak a sakkban a bastyat elefantnak nevezik. Ezert szeretem Zahrat. Ilyeneket tanit nekem.
A tudas persze nem jon ingyen. A hetveget ugyanis, nem csak szilveszter estet, az irani rokonnal toltottuk, meg Zahra hugaival, akik igy negyen folyamatosan farsziul beszeltek, kisse megnehezitve az eletem. Allandoan kernem kellett, hogy valtsanak vissza angolra, raadasul meg en ereztem magam kellemetlenul, hogy nyavalygok. Vegul aztan a srac velem is megbaratkozott, es hosszabban is beszelgettunk; olyankor nyilvan angolul. (more…)
Hogy most irok, azt jelenti, nem a Sierra Nevadaban vagyok, nem bizony, hanem itthon El Cerritoban, vagyis Kisdomb kozsegben, ahol lakom. (A kis domb jobbra lathato.) Az egiek nem akartak, hogy a hegyekben szilveszterezzuk, hogolyozzunk, hoembert epitsunk, es vihancoljunk a szabad levegon. Kuldtek rank egy kiados alpesi vihart es egy monszunesot egyszerre. Nemhogy a Sierraba, de meg a hazbol kimenni sem volt kedvunk. (more…)