MINDEN KIKOTOBEN

Zahra eppen azt a fejezetet nezi a 24-bol, amelyiket en mar lattam, Asal pedig gyakorlatozik a tevetol 30 centire felallitott izmozo gepen, es kozben telefonal, ugyhogy inkabb irok. Az mindenkinek jobb.

Azt meg ugysem meseltem el, hogy a hetvegen a Tahoe tonal jartunk. Mindenki gondoljon egy jo draga svajci siparadicsomra: na, ez olyan. Vagy lehet, hogy olyanabb. Az orosz multimilliomosok peldaul hatarozottan tulreprezentaltak. Nem tudom, hogy ez-e a legjobb, legdragabb, legszebb siparadicsom a vilagon, de talan mindegy is; a lenyeg, hogy a Tahoe to leginkabb a Garda-tohoz hasonlithato annyiban, hogy egy helyen lehet sielni es vizisielni. (more…)

Szekely deszkasok, szevasztok! Zsolti, a beka leveri a gyikot mert a toba piszkitott; Marton, a firkasz meg Belgat idez Kalforniabol. Uj al-hazafiassag.

Par eve lattam itt egy Volvot, igazi kaliforniai Volvot, ezzel a rendszammal: “Szittya.” Akkor sokat atkozodtam, amiert a csavokam ekkora magyar, aztan megsem megy vissza Magyarorszagra elni szepen. Ma mar nem nyafogok. Ma mar Belgat idezek, es paprikas csirket csinalok, es Los Angelesben szavazok, de szavazok. Hogy az ember hol van, az nem mindig befolyasolja, mikeppen erez. (more…)

Nem kaptam meg az allast San Diegoban. Hivott szerdan a szerkeszto, es azt mondta, szerezzek tobb helyi tudositoi tapasztalatot, es aztan jelentkezzek naluk megint. Ez ugye egyfelol ertelmes javaslat, masfelol viszont faszom sem fog helyi tudositoi tapasztalatot szerezni, miutan mar eselyt kapott a nagyobb lelegzetu, erdekes meg fontos anyagok irasara. Ez ugyan lehet, hogy nagykepusegnek hangzik, de ki szeretne egy Lexusbol atulni egy Ladaba? (more…)

Zeinab szuletesnapjat mar jo reg el akartam meselni, na nem mert olyan erdekes volt, hanem mert reszt vett rajta Praveen es Todor, es errol a ket figurarol fogtok meg hallani.

Tehat Zeinab – aki Zahra nagyobbik huga, es mostantol a konnyebb megjegyezhetoseg kedveert Asal, mert nevet valtoztatott – nemreg lett 24 eves, ebbol az alkalombol pedig az etteremtulajdonos baratja vacsorat adott a tiszteletere, hol masutt, mint az etteremben, nyilvan. Perzsa etteremben jo vacsorazni, ugyhogy a kotelezo ceremonia ele nemi varakozassal tekintettem. (more…)

Mar masodik napja San Diegoban rostokoltam, pont egy hete hetfon este, es csak most kezdodott a java.

Este Denist meg egy masik volt osztalytarsamat meghivtam vacsorazni. Nem azert, mert nagyvonalu csavo vagyok (pedig igen), hanem mert a masik gyerek, Chris Bagley velemenyet is hallani akartam a North County Times-rol. Chris szinten ott dolgozik ugyanis, es nem is olyan viszonylag magas beosztasban, mint Denis, aki a velemeny rovat helyettes vezetoje. (more…)

Szoval Brandon meghivott egy kavera Venice Beach-re. Ez fasza, mondtam, es visszapattantam az autoba (egy kavezo parkolojaban bagoztam epp).

Az 5-osrol at kellett sorolni a 405-os autopalyara, amely Los Angeles part menti utoere, arrol meg a 10-esre, amely innen vezet Floridaig, marmint ha kelet fele megyunk. En viszont nyugatra fordultam, egyenesen Santa Monica fele, bele a naplementebe. (more…)

Pimasz dolog munkakereses orve alatt csavarogni, de ha egyszer San Diegoba hivtak allasinterjura, akkor mit tehetek? Beulok a berelt autoba, nagy levego, es vezetek 800 kilometert.

Zahra munkajanak az egyik nagy elonye, hogy elkepeszto jutanyos aron berelhetunk egesz kellemes autokat. Most is napi 20 dollarert kaptam azt a Chrysler Sebringet, amely nagyjabol egy Volkswagen Passatnak felel meg otthon, csak jobban megy. Sokkal. Egy ilyen hosszu uton pedig egyaltalan nem mindegy az sem, hogy tempomattol a legkondin at a szazhangszoros radioig tomve volt extrakkal is. Ennek orultem, aztan reggeliztem egy kiadosat, majd ratettem az autot az 5-os utra. Vasarnap reggel volt, tiz ora, hetagra sutott a nap, elottem az orszagut, bortonebol szabadult sas lelkem, ha a ronak vegtelenjet latom. Es lattam, unasig. (more…)

Azt gondolhatnatok – en is azt gondoltam –, hogy az internetezok lenyegesen kevesbe nyaj-szellemuek, mint a tevenezok. Oda klikkelnek, ahova akarnak. Ez ugyan minden bizonnyal kozelit a valosaghoz, de ahogy az internet fejlodese alakul, teljesen azert megsem igaz. (more…)

Szekeket pakolni megelhetesert az egy dolog. Szekeket pakolni egy milliomosokkal gazdagon tuzdelt ingatlan-befektetesi konferencian, az is egy dolog. De szekeket pakolni egy ingatlan-befektetesi konferencian, egy tizenkilenc eves fonokkel, az azert mar tulzas. Es meg itt sem er veget az agynyuzas: a tizenkilenc eves fonokom, Reed Hazard (nem vicc, tenyleg ez a neve) a huszadik percben ezt mondta:

“Probaljatok meg figyelni is arra, amit a fellepok mondanak. En is napszamoskent kezdtem, mit ti, nehany eve, de mara ket hazam van, es most tervezem a harmadik vasarlasat.” (more…)

Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják,
Sej, az van arra írva: Éljen a szabadság!
Sej szellők, fényes szellők fújjátok, fújjátok,
Holnapra megforgatjuk az egész világot!

“A Jankovich Ferenc (1907-1971) által írt szöveg érzékletesen jeleníti meg az 1945 után induló nemzedék világmegváltó hitét, önbizalmát…”

[OSZK elektronikus konyvtar] (more…)

Ez egy ilyen olajos het. Megint talaltam valamit az ujsagban, amit meg kell osztanom veletek. Szamolni fogok, meg meltatlankodni. Csak szolok. (more…)

Megirtam az elso fizetos cikkemet. Meg nem biztos, hogy megjelenik, de ha megjelenik sem lesz benne sok oromem, mert nem egy Pulitzer-szagu irasmunka. De legalabb megvan. A Thomson Financial (egy penzugyi informacios oriasceg) szerkesztoje ehhez kototte, hogy tovabb targyaljon velem egy allaslehetosegrol. Ha eleg jo a cikk, akkor megjelenik, es kapok erte 700 dollart, valamint beszelgetunk tovabb; ha nem, akkor csak o beszelget, en meg nezhetek igazi munka utan. (more…)