MINDEN KIKOTOBEN

Ha bármikor beszóltam amerikaiaknak, amiért gyorsított körutakon letudják Európa nagyobb városait, majd hazahúznak, most megkövetem őket. Teljesítménytúrázó jenkik, szevasztok! Aki egyszer átkel az Atlanti-Óceánon, jobban teszi, ha ott is marad néhány hétig, bárhol is legyen ott. Minél több várost próbál belepréselni a nehezen szerzett szabadnapokba, annál dicséretesebb. Végérvényesen tudatosult bennem mindez, mikor január után idén másodszor tettem villámlátogatást Európában az elmúlt héten. A jetlag gonosz dolog, főleg duplán. Franciaországban jártunk. (more…)

Európában vagyok, azért nem frissülök, mert nincs nagyon internetre időm sehol. Zahra rokonait látogatjuk Franciaországban. Bagettokkal és büdössajtokkal töltekezünk.

Kedden már megint SF, szerda magasságában lehet várni az újabb bejegyzéseket.

Mert lesznek. Mert van miről. De még mennyire!

Mindig van abban valami szomorú, ha az ember magának szervez születésnapot. Hülyeség, nyilán; én sem gondoltam mindig így. De a huszonötödiket a dán tengerparton ünnepelhettem, egy ösztöndíjóprogram idején. Az Európa és Amerika minden tájáról verbuválódott osztálytársaim máglyás bulit szerveztek, az ilyenkor még jéghideg homokban hűtött pezsgővel. Az egészről semmit nem sejtettem, amíg be nem csaltak egy szobába, ahol előzőleg összegyűlt mindenki, és meg nem ríkattak kis híján, mikor rám rivalltak sok jókívánságot, ahogy benyitottam. Az egészben az volt a legszebb, hogy nem is engem ünnepeltek, hanem a szülinapom örvén buliztunk egy jót együtt. (more…)

Nyakunkon az időközi választások! Oké, ez túlzás, november még odébb van, de a politikusok nekifogtak már a hajcihőnek, biztos, ami biztos. Az „időközi” kifejezés senkit ne tévesszen meg; a tét óriási. Az amerikaiak újraválasztják a fél képviselőházat, a szenátus harmadát és a kormányzók egy részét, ezzel gyakorlatilag eldöntve, hogy az utolsó két évben a Bush-kormányzat barátságos vagy ellenséges környezetben igazgathat-e. A kormányzói tisztségért Kaliforniában két demokrata is verseng, nem fogták ugyanis fel, hogy itt egy jól irányzott I will be back elég a Terminátor ismételt győzelméhez. (more…)

A döntés szabadsága meg a tudatosság szép dolgok, de gyakran borzasztó dilemma elé állít az élet. Ilyenkor inkább átkozom a sorsot, hogy miért nem terelt kényszerpályára. Főleg olyankor van nehéz dolgom, mikor két út kínálkozik. Sok lehetőség közül viszonylag könnyen kiválasztom a legjobbat, de még két joghurt-fajta fölött is képes vagyok eltölteni tíz percet a boltban. Képzelhetitek, mit adok elő, mikor két életpályát kell mérlegelnem. (more…)

Negy eve voltam utoljara baseball meccsen. Nehany hete erkeztem az egyetemre, es a kollegium, ahova frissen elszallasoltak, egyik elso programkent meccsre vitt minket, mondvan, ez az amerikaiaknak nemzeti idotoltes, szo szerint. A national pastime kifejezes a baseballra utal, elsosorban. Nekunk, kulfoldieknek tehat ugyanugy illik megnezni egy menetet, mint ahogyan a kulfoldiek Pesten nem hagyjak ki a Nemzeti Galeriat. (more…)

Megirtam a las vegasi cikket a Manager Magazinnak, lett vagy huszezer karakter. Mar kuldtem volna a szerkesztoknek, mikor felotlott bennem, nem fog nekik tetszeni, ha ugy irok, mint itt, nektek: ekezetek nelkul. Ekezetes klaviaturam ugyan nincs, de megneztem, hogyan kell beallitani a gepet, hogy tudjon magyarul. Sikerult, sajnos, mert igy nekem kellett negy orat eltoltenem az egesz anyag atirasaval, beturol beture.

Regen nem irtam mar ekezettel, korrekt modon magyarul, es egesz megszoktam ezt a gyorsabb, hatekonyabb gepelesi format. Eleinte ezert kimondottan idegesitett, hogy mennyivel lassabban megy az iras. De eleg volt ket vagy harom bekezdes, hogy az eredmenyt latva megmozduljon bennem valami. (more…)

Igy szokott lenni. Elovesz a kishituseg, ahogyan egyre-masra hallom a hireket a volt osztalytarsaimrol. Egyik a Bloombergnel, masik a Washington Postnal, harmadik az Oregonian-nal (az is jo lap!). Csak nekem kell hajnali negykor gurizni egy marginalis weblapnal. Elmegyek egy konyvbemutatora, ott meg egy volt tanarom beszel az izraeli-palesztin konfliktus kapcsan irt utos riportkoteterol. Van tehat, aki allas nelkul is sikeres. Hazakullogok, lefekszem. Hajnali negykor kezdek. Nyolckor vegzek. Megint lefekszem. Total depresszio. Aztan megcsorren a telefon. (more…)

Orulok, hogy akad nehany ures oram igy delutanonkent, mert van behozni valom. Akartam peldaul meselni a bevandorlokrol, akik, talan hallottatok, mostanaban nagyon elkezdtek pampogni a jogaikert. A dolog sokretu, es olyan komoly, hogy sokan egyenesen az USA jovojet teszik fuggove tole. A helyzet ugyanis az, hogy el ebben az orszagban 12 millio illegalis bevandorlo, nagyreszt latin-amerikaiak, azon belul is nagyreszt mexikoiak. Tehat nem csak mexikoiakrol szol a problema, hanem egyebek mellett azokrol a magyarokrol is, akik evek ota papirok nelkul elnek olyan helyeken, mint Las Vegas, ahol nemreg jartam. Mindenesetre ezek a bevandorlok mostanaban lettek elegen ahhoz, hogy fellazadjanak. (more…)

Kavehazban irni csodalatos dolog. Ket hete szoktam ra. Mindig keznel van a megfelelo mennyisegu koffein, es ha kelloen kozel megyek az egyetemhez (most eppen husz meterre), a tobbi vendeg is jellemzoen tanulni vagy irni akar. Ezert altalaban csend van, csak a pultos lanyok csivitelese meg a taxis hangerovel ciripelo instrumentalis zene hallatszik. (more…)

Kialvatlanul erkeztem Las Vegasba, de ez a hotelportast nem hatotta meg. Egyiket sem. Voltak valami huszan, es nagyban csekkoltak kifele azt a masnapos tomeget, amely valasztasokat nyerhetne, ha a szerencsejatekon kivul osszekotne barmi. Semmi mast nem akartam, mint egy szobat, meg egy feloranyi csendet, de varnom kellett. (more…)