MINDEN KIKOTOBEN

Köztudott, hogy kevés amerikainak van útlevele. Ez nagyon szomorú, bár őszintén szólva fogalmam sincs, Magyarországon az arány hogy áll. Mindenesetre ha egy ország lakosainak túlnyomó többsége el sem tudja képzelni magáról, hogy külföldre utazik a közeljövőben, az az ország veszélyesen zárkózott. Ha ugyanez az ország egyébként előszeretettel diktál a világ többi országának, akkor még rosszízűbb a gondolat. Mindezt azért mondom csak el, mert a héten kiderült a saját főnökömről, hogy nincs, és sosem volt útlevele. Egy tijuanai kiránduláson kívül még nem járt külföldön. Tijuana, amely San Diego közvetlen közelében, a határ túloldalán fekszik, akkora kaland egy született kaliforniainak, mint nálunk elmenni Sturovóba, semmivel nem nagyobb, Mexikó vagy sem. (more…)

Mikor Joel Siegel, egy errefelé elég ismert tévés filmkritikus, kiviharzott a kultfilm-rendező Kevin Smith legújabb munkája, a Shop Stop II (Clerks II) sajtóvetítéséről, nem elégedett meg annyival, hogy elhagyja a termet. Hogy felállt és 40 perc után távozott, az már önmagában is elég feltűnő esemény lehetett, ugyanis az itteni sajtóvetítések nem hagyományos mozikban zajlanak, hanem kis magánstúdiókban. Siegel viszont egész kis botrányt kavart maga körül, mikor üvöltözve, csapkodva és fröcsögve mászott ki a vetítőből, percekre elvonva a filmről a kritikusok figyelmét.

Smith a blogján, rádióban, tévében és újságokban szidta Siegelt. „Aki fasz, bajuszban is fasz marad,” írta a kefebajszú kritikusról. Siegel pedig begubózott és nem kért bocsánatot. Változatlanul úgy gondolta, a Shop Stop II túlmegy az ízlés egyre romló határain, és a társadalmat a kénköves pokol felé sodorja a sok trágársággal és otromba helyzettel. (more…)

Nincs sok időm írni, finoman szólva, reggeli rohanás van, a müzlire is alig van időm, a rádiót is elfelejtettem bekapcsolni, de kávézás és emailcsekkolás közben belebotlottam ebbe. Kampány a website, és egyoldalú, persze, de azért pofán vágja az embert a gondolat, már megint. Lehet mindennel vádolni, de zsidók elleni elfogultsággal nem. Ezt mégis muszáj volt megosztanom veletek, mert talán fontos lehet. Az embert fűti a tettvágy, de aligha tehet többet, mint hogy felhívja a figyelmet erre a webszájtra. Örüljetek, hogy nem éltek az ígéret földjén. Mostanában az erőszakon kívül keveset ígér. (more…)

Sajtóközlemény. 

Kaliforniai menyétmániások, szevasztok!

Ma árnyékban 43 fok volt. Ilyen hőmérséklet mellett nemcsak a menyétek miatt aggódik az ember, de a kutyáira is ránéz időnként, ha már kint tartja őket a hátsó udvarban. A menyéteket az alsó szinten tartanám, ahol természetesen hűvösebb van, és a két plafon-ventillátor is működik – de ti mindannyian tudjátok, nincsenek menyéteim. Viszont itt egy cikk, amelyet az interneten találtam.

„A menyétek nem bírják a 29 fok feletti hőmérsékletet. Sose hagyjatok menyétet egy parkoló kocsiban, még pár percre sem. A ketrecet ne tegyétek ki közvetlen napsütésnek, inkább helyezzétek távol az ablakoktól. Az én menyéteim szeretnek a fürdőszobában dekkolni, ahol elnyúlnak a hűs kövön. Legjobb a légkondi; ha nincs központi hűtés, legalább egy helyi légkondit szereljetek be a menyétszobába.” (more…)

Úgy volt, hogy a hétvégén New Yorkba megyek, őrjöngeni egyet az ottani barátaimmal. Terveztem, tervezgettem, de nem mentem végül, mert az egekbe szökött olajárak miatt a tavalyelőtt 200 dolláros retúrjegy mára 500-nál is drágább lett, és egy 1000 dolláros hétvége enyhén szólva túlér a bankszámlám teljesítőképességén. Amúgy sem ment senki, egy ausztrál haveromat leszámítva, Doug meg, akit meglátogattam volna, amúgy is jön szeptemberben. Ki ezért, ki azért mondta le az utat – a legdurvább sztori azonban Brandoné, aki nyaralásból hazafelé akart beugrani. Aztán nem ugrott, mert épp a libanoni hegyekben rejtőzködött Izrael vadászgépei elől. (more…)

A világ legrondább kutyája nemrég elhunyt. Sam, akinek saját weboldala is van, egymás után háromszor érdemelte ki a kitüntető címet, és valljuk be, nem lehetett méltó ellenfele a sátán kutyája sem. Mikor megláttam, mármint a fotót, öt percig szólni sem bírtam a megdöbbenéstől. Aztán elhatároztam, megírom, itt nincsenek is kutyák.

A helyzet azonban az, hogy a San Franciscói Öböl környéke majdnem annyira kutyás, mint Budapest, ami azért komoly teljesítmény, figyelembe véve, hogy Budapest a legkutyásabb városok egyike Európában. Annak fényében is meglepett a dolog, hogy míg otthon a kutyák nagyon látványosan jelen vannak az utcákon, fizikai valójukban és bélsár formájában is, itt sem egyik, sem másik nem igaz. (more…)

Az otthoni rendorseg sem megy a szomszedba hulyesegert, de ezt a sajtokozlemenyt csak az adhatja ki, aki azt hiszi, hogy a Jay Leno Show-ban valo szereples nepszeruseget es sikert hoz az egyszeri zsarunak. Eskuszom, nehezemre esett elhinni, hogy a Berkeley Rendorkapitanysagon ezt komolyan gondoljak, de hivatalos kozlemenyben kaptam, a munkahelyi emailemre. Ime, a forditas. Aztan majd kommentar. (more…)

Ma reggel először találkoztam azzal a lazachalásszal, akivel valamikor jövő hónapban megyek az óceánra, bingó, lazacot halászni, onnan meg a halpiacra lazacot belezni és pénzt kérni lazacért. Mindezt annak érdekében, hogy a fenntartható halászatról alkothassak egy combos riportot. Ha minden jól megy, még a kaliforniai lazacok ívóhelyére, Oregonba is elnézek Augusztusban. 

Mondanom sem kell, az exkluzív magyar nyelvű változatot ingyen elérhetővé teszem itt. (more…)

Több napos tökörészés után úgy néz ki, sikerült átpasszírozni a technológiai reformcsomagot a blogon. Mostantól, a ti kedvetekért, magyarországi szerverről fut, magyarországi címmel, magyarországi képekkel; csak a blogger nincs Magyarországon, de mindent nem lehet. Muszáj volt szerelni egy kicsit, mert hír van: a "hely szelleme" kategóriában beválasztották a kis szájtomat a tudorok a Golden Blog szavazás döntőjébe, és nem akartam égni a foghíjas képekkel. (Gomb jobbra.) (more…)

Minden este elmondom magamnak, most már vége a költözésnek, de tényleg, aztán mégis akad mindig valami, amit át kell hozni, helyre kell rakni, meg kell javítani, ki kell dobni. De már annyira unom, hogy ezt is csak azért nyavalygom el, mert kell a hely a képeknek. Lám-lám, íme az otthon, gazdálkodj okosan. Már csak a porszívó hiányzik, és győztünk.

Itt ülök. Elég konkrétan, csak most nem látszik. Összekötöttem a hifivel a gépet, arra ráeresztettem az internetet, és úgy hallgatom a magyar rádiókat, mintha otthon lennék, sőt. (more…)

Mostanában időnként rendetlenkedik a szájt. Főleg a képekkel van gond: nem jelennek meg, ahol és amikor kéne. A főoldalon meg időnként kimarad egy-két bejegyzés, ha Explorerrel nézzük. (Firefoxszal viszont hibátlan.) Gyors kommentbe nyomjatok néhány technikai észrevételt, ha nektek sem egész tökéletes a kép, OK? Ha onnan nézve is gáz van, megpróbálok csinálni valamit az ügyben. Köszi!

Épp abbahagytam volna a blogolást, mikor csörgött a telefonom, és a kábeltévé-vállalat, az említett Comcast, automatikus üzenetet mondott bele. „Önnek július 14-én reggel 8 és 9 óra közöt megbeszélt időpontja van egy technikusunkkal, aki beköti az internet- és kábeltévé kapcsolatot. Ha szeretné megváltoztatni az időpontot, nyomja meg az 1-es gombot. Ha lemondaná, nyomja meg a 2-est. Egyébként pedig köszönjük a bizalmát, és holnap reggel találkozunk!”

Mi van? (more…)

Utoljára jelentkezem a kishúgok kontóján. Holnap reggel már otthonról is internetezhetek, mert jön a helyi kábelvállalat, mint otthon a UPC, csak itt Comcast, oszt beszerelnek kábeltévét, internetet, és ha nem vigyázok, telefont is, pedig azt nem kértem. A ház többé-kevésbé készen áll a fogadásukra, tévé meg fotel már van, csak az adás hiányzik. Olyan nagyon mondjuk most már nem, véget ért a vébé (és milyen csúfos véget!), nyár van, és mint otthon, itt is többnyire ismétlésekkel meg ZS-kategóriás filmekkel próbálják meg kihúzni a csatornák szezonkezdetig. (more…)

Egy hete hurcolkodunk az új lakásba. Reggel elmegyünk melóba, este haza, aztán általában éjfélig-egyig járjuk a köröket.  Hol száz kilométerre kell elmennünk egy olcsó kanapéért, hol a szomszéba egy jó kis konyhaasztalért, hol pedig néhány barátot kell összetrombitálnunk, hogy segítsenek a tonnasúlyú ágyunkat felimádkozni az emeletre.

Mert, kérem szépen, az új hely emeletes. (more…)