MINDEN KIKOTOBEN

Azt hittem, a múlt hétvégén Chicagóba megyek. Aztán kikötöttem a helyi Hortobágyon. Lelankadtam, de kiderült, hogy abban is van mazsola – például az Espresso Drive. De kezdjük az elején.

Mikor Zahra megtudta, most nem viszem magammal családot látogatni Magyarországra, cserébe kierőszakolta, hogy akkor ugorjunk át az ő rokonaihoz. Nevezett rokonok Chicagóban élnek, gondoltam abból a tényből kiindulva, hogy a jegyünk a Midwayre szólt, amely Chicago kisebbik reptere. Ennyi erővel persze Ferihegyet Budapesttel is azonosíthatnám, és mekkorát tévednék, ugye. (more…)

A forradalmon még tavasszal kezdtem el agyalni, állástalan koromban. Azon gondolkodtam, hogyan lehetne az otthoniaknak is fogyasztható terméket létrehozni az 1956-ban ide vándorolt amerikai magyarokról, és egy kedves barátom unszolására végül kiizzadtam egy tévésorozat tervét. Hívogatni kezdtem az itteni magyar közösséget, parttól partig, és lassan összeállt a terv. Ami megszületett, azt keddenként a Magyar Televízióban lehet látni, Route 56 címen. (more…)

Errol fogok meg irni sokkal bovebben is, de ezt a cikket mindenkeppen olvassatok el. Innen nezve, es a New York Times-ban olvasva, nagy erovel gyomron vagott. Egyszeruen vazolja fel a tortenelmi parhuzamokat, talan tul egyszeruen is, de legalabb komolyan perspektivaba helyez sokmindent.

Mondom, errol irok meg, tan mar ma este. Addig csak annyit: lehet, hogy az evfordulot konnyebb helyen kezelni innen, ahol az utobbi hetek gyalazatos kozhangulata es politikai erolkodesei nem fertoztek meg az egyebkent vegtelenul fontos megemlekezest.

Az amerikai fociról már azóta akartam írni, hogy először voltam meccsen, mert a baseballal ellentétben ez bejött, méghozzá eléggé. Az is lehet, hogy focirajongó leszek; különösen, ha Zahra, mint eddig, továbbra is tud ingyenjegyeket szerezni a Berkeley (vagy hivatalosan: California Golden Bears) fordulóira. De kezdjük az elején, mert először még San Franciscóba mentünk, a 49ers stadionba. Akkor vettük meg a világ legdrágább pokrócát.

Az úgy volt, hogy Zahra egy munkatársa lepasszolt két 80 dolláros jegyet, teljesen ingyen, mert nem ért rá, eladni meg nem volt kedve (és késő is volt, a játéknapon kora délután). Hív tehát a nejem, van két focimeccs-jegy, nem érdekel? Először az ég felé emeltem a tekintetem, egy gyors hálaimát rebegtem, hogy ilyen nőt vettem el; aztán nagyon megdicsértem Zahrát. Szóltam a főnöknek is, heló, ma korán lelépek, jegyem van a 49ers - Chargers meccsre. (more…)

Hazamentek tehat a baratok, reszben legalabbis (maradtak paran, es jottek masok), amitol hetfo reggel olyan depresszioval ebredtem, hogy a zuhanyozasig csak komoly unszolas aran jutottam el. Egy bolcsesz reggeli utan (dupla kave, cigi, ujsag) azert bejottem melozni ide, az ekezet nelkuli billentyuzetek es vadnyugati tyukperek foldjere, ami a valodi Kalifornia. Nem am Hollywood. (more…)