Nem tudom, ez meddig lesz fenn a neten, de amíg fenn van, érdemes megnézni. Sacha Barom Cohen köszönetnyilvánítása a Golden Globe díjkiosztón méltó volt a Borat filmhez. Aki szerette, annak azért, aki nem szerette, annak meg azért. A YouTube egyszer eltüntette már, úgyhogy hama hama, nézzétek. (more…)
Amelyben a forgalomról esik szó,
Mert a forgalom az új időjárás
Van egy kolegám, Jennifer. Jennifer tördelő, ami számítógép előtt töltött hosszú munkanapokat jelent. Jennifer hobbija a videózás, ami a tévé előtt töltött hosszú estéket jelent. Emiatt Jennifer akkorára dagadt az utóbbi tíz évben, hogy fel kellett adnia a másik hobbiját, a lovaglást, mert a lovászok féltették az állatokat a gerinctöréstől. (Ez lehet, hogy nem igaz, de abbahagyta, az biztos.) Jennifer nem valami népszerű a férfiak körében, ettől pedig frusztrált. A csalódásait folyamatos panaszkodással vezeti le, és az előző fejezetben említett összes példabeszédet tökélyre vitte már. (more…)
Amelyből megtudjuk, hogy itt hideg van,
Ott meg meleg, és ez furcsa dolgokhoz vezet
Az emberek imádnak olyasmiről beszélni, amire nincs ráhatásuk. Olyan az, mint a kommunizmus. Erősíti a csordaszellemet, és mindenkinek van róla mondanivalója, ezért senki nem érzi magát hülyének tőle. Ilyen a sport, a forgalom, a politika, a kultúra (jóindulatból ide sorolom a tévéműsorokat is), a termés meg a légiközlekedés. Elsősorban viszont, minden egyéb témák felett, az azonnal érthető, az igazi király, a mini-beszélgetések megmentője, a kínos liftbeli hümmögések jótékony gyilkosa, a mindenütt jelen levő, a mindent átható, a szegény és gazdag, idős és fiatal, nő és férfi által egyaránt naponta használt csodafegyver: az időjárás.
Aki nem tujda, milyen az idő, az golyóérett. (more…)
Csak mert a politikai korrektség divatja Amerikából indult, az amerikaiak maguk még nem lesznek politikailag korrektek. Hogy messzebbre ne menjünk, gondoljunk csak a Borat-filmre, amelyben egy emberként énekelte egy kocsmányi jenki a “Throw the Jew down the well” rigmust, vagy teli szájjal niggerezett egy csapat egyetemista.
Amikor mégis dúl a PC, akkor fújják a trombitát, hogy dagad bele az ütőér. Most például abból csináltak óriási csinnadrattát, hogy házelnöknek választották Washingtonban Nancy Pelosit, aki ugye nő, és mint ilyen, az első női házelnök. Más országokban már régóta simán lehet nőkből házelnök, sőt miniszterelnök, sőt elnök is. Extrém esetekben, mint Finnországban például, akár a miniszterelnök és a köztársasági elnök is lehet nő (nem ugyanaz a nő, hanem két különböző nő, egy időben). Mondjuk a finn férfiak valószínűleg szívesebben szaunáznak bevodkázva, mint menedzselnek országot, de az most messzire vezet. Hogy Amerikánál meg Pelosinál maradjunk: tényleg annyira kell ennek örülni? (more…)
A szerkesztőségben gyakran terelődik mindenféle ismert vagy félig ismert emberekre a beszélgetés. Ilyenkor mindenki felpattan a székéből, és próbálja túllicitálni egymást: ki tud többet Paris Hiltonról, Barry Bondsról vagy Lynn Cheneyről. Mindenki, engem kivéve. Én általában lapítok, mert a tudományom szánalmasan sovány. Ma viszont valaki felüvöltött: tényleg idejön Beckham??? Végre elememben voltam. A fociról ugyan magyar mércével mérve szintén borzasztó keveset tudok, de itt így is királynak érezhetem magam.
Nagy beleéléssel magyaráztam, hogy hiába a 250 milló dolláros gázsi öt évre, meg az új piac, meg a hatalmas felhajtás – oka van azért annak, hogy pont akkor megy Becham és pont oda, amikor és ahova. (more…)
Ez a bejegyzés kettős célt szolgál, mert ma ilyen multifunkcionális hangulatban vagyok. Egyrészt eredetiben megmutatom az egyik cikkemet, amelyre büszke vagyok, mert nem szúrta el egyik szerkesztőm sem sehol, szerintem. Érdekes, hogy a szerkesztők az anyanyelvi előnyüket többnyire arra használják, hogy bikfanyelvet és butaságokat biggyesszenek az anyagaimba. Nem értem, komolyan. Most viszont nem tették, de el is náspángoltam volna őket, mert a téma szent.
Ez rögtön a második funkcióhoz is elvezet: az anyag a sörről szól, és mint ilyen, vitaindítónak is remek lehet. Azt állítom ugyanis, és ez messzire vezet, hogy az amerikai sör jobb, mint az európai. De igen. Nem régebbi, nem ismertebb, viszont jobb. (more…)
Általában nem szoktam ilyet tenni, de most felhívnám a szíves figyelmeteket erre a cikkre. A San Francisco Chronicle jelentette meg, a magyar konyháról szól, és bejött, mint a Skála Kópé. Nekem legalábbis. Lett is honvágyam a sok hortobágyitól. (more…)
Szenvelgés és önsajnálat nélkül elmesélem, milyen volt a karácsony, mert a sok nagy bumfordi érzelmességbe az már nem fért bele. Nem is volt olyan borzasztó a dolog, csak hát kijött rajtam az ünnepi depresszió, vagyis az ünnep előtti depresszió. Azért nyomasztottalak titeket itt. A családom sem segített, mármint a feleségem családja (a sajátom édes, mint mindig); úgy megbonyolították az életünket, ahogyan csak egy igazi közel-keleti bagázs képes. (more…)