MINDEN KIKOTOBEN

Mostanában befelé tolom az információt, nem kifelé, ami nem blogbarát viselkedés, de valamiért így alakul. Talán a meló teszi: egész elszoktam az írástól, mert állandóan olvasni, beszélni és beszéltetni kell. Írni meg nem, egyelőre legalábbis. De ez csak kifogás, blogbejegyzést kifogással kezdeni pedig már klisének is avítt, mint a Skála Kópé. Mielőtt véget érne tehát az október, megküldöm a laptopot, hogy a statisztika se mutasson olyan cudarul.

Washingtonból értem haza épp a minap. (more…)

Nyikorgó rozsdás ujjakkal ismét jelentkezem, blogger vagyok, ha lusta is, vagy elfoglalt, de leginkább mindkettő, viszont a grafománia mindennél nagyobb úr, írok hát, na szevasztok. Mi több, az általában feladhatatlan jóga-órát is feladom, hogy elmondjam, milyen az, mármint a jóga, nem a feladása, főleg azoknak a nem jógázóknak, akik szerintem minimum 99 százalékos többségben vannak itt. Ami hiba, szerintem, de erről később.

Az úgy volt, hogy imádok szaunázni. Otthon Budapesten minden héten legalább egyszer, de akár többször is, ha tehettem, elmentem szaunázni egyet, mert az lenyugtatott egy-egy átstresszelt nap után, főleg ha velem tartott valaki, akivel lehetett dumálni a szaunában, mert a szauna társadalmi tér, fülledt minifórum. Amerikában viszont nem szaunáznak az emberek úgy, mint otthon. Sőt, amennyire az itteni ismerőseimen le tudom mérni, egyáltalán nem szaunáznak. Társdalom sincs, olyan, mint otthon. (more…)