MINDEN KIKOTOBEN

Multkor volt itt egy konferencia. (Az evszazad kezdo mondata…) Az oknyomozo ujsagirasrol beszeltek, ami asitos tema altalaban, de volt egy resz, amelyben azt vitattak, vajon nem konnyebb-e az olyasmit az interneten muvelni. Ennek kapcsan emlegetni kezdtek ket uj fogalmat, amelyeken azota eleg sokat gondolkodtam.

A fogalmak tarsadalmi kategoriak: digitalis bennszulottek es digitalis bevandorlok. Ha nem vagytok gimnazistak, akkor valoszinuleg az utobbiba tartoztok, de ugy sem art elgondolkodni azon, mit jelent ez a kettosseg. Ugyanis egyre nagyobb a vilagnezeti kulonbseg a ket csoport kozott.

(more…)

Hosszu alvas utan ugy ebredtunk, mint akik nem tudjak, hol vannak. Aztan az agy mellett nyitva maradt borosuveg meg a foldon leszort muanyag gyongyok hamar emlekeztettek ra: ez itt New Orleans. Akkor fasza, gondoltam, es kiugrottam az agybol. Saranak ez nem megy olyan gyorsan, ezert elhataroztam, megoldom az elso szamu projektet.

Kave.

A hotel kaveja igy nezett ki, ezert az szoba se johetett. Ki kellett mereszkedni a kulvilagba. A kornyek, ahol laktunk, nem volt igazan epuletes. Epuletek persze voltak, de majdnem mind uresen alltak, az utcaszint bedeszkazva, lefirkalva, osszepisalva, a felso szintek ablakai betorve. Sehol egy lelek. (more…)

Dolgoznom kene, unalmas helyeken tortent komoly dolgokrol olvasnom meg irnom, es komoly emberekkel targyalnom sokat. Nem teszem. Nem megy ki ugyanis a fejembol a mult hetvege, amikor mindennek pont az ellenkezojet csinaltuk. Szorakoztunk, vegtelenul izgalmas helyeken, semmi komolysag, semmi olvasas meg iras, csak csupa buja, szines kep, nehez, aromas illat, hangok, hogy a fulem ajnarozzak, bohem erdekes ember, akikkel csevegni lehet, nem targyalni.

Most viszont a munka. Idegesito. Es meg nem is okolhatok senkit, mert magamnak kerestem a bajt. (more…)