MINDEN KIKOTOBEN

Nehany random idezet az elmult 2 oraban olvasott anyagokbol. Nem tulzok: az elmult 120 percben erkezett mindez. Amerika rovidesen gyokeresen megvaltozik. Szegenyebb lesz, urbanusabb, es talan kevesbe pofatlan. A teljes kapcsolatot most nincs kedvem logikailag levezetni, de talan ennyibol is kivilaglik.

Idezet:

“Kedves kollegak! Talan mar hallottak, hogy egyetemunk 2 eves programot kezd. A program neve Staff and Academic Reduction in Time (vagyis szemelyzeti es tudomanyos idoszukites, vagy mi a ver, lenyeg, hogy a rovidites jol hangozzek: START). Aki vegleges szerzodessel dolgozik az Egyetemen, az jelentkezhet, hogy csokkentett munkaidovel – es aranyosan csokkentett fizetessel – folytassa munkajat. Ez a segithet abban, hogy atmenetileg csokkentsuk a berkoltsegeinket ebben a mostani penzszukeben."

Forras:

Email a University of California gazdasagi goreitol a dolgozoknak. (more…)

Asvanyvizert mentem ebed utan, es szokas szerint elbattyogtam a helyi mexikoi kajalda mellett. Kicsit menza-szeru a berendezes, de nagyok az ablakok, es jol be lehet latni a nagy lapos tevere, amelyet nemreg aggattak ki a falra. A teven most eppen a torok-horvat meccs utolso percei mentek.

Aki nem tudja: a horvatok a 0-0 utani hosszabbitasban, az utolso elotti percben belottek az elso golt. A torokok masodperceken belul egyenlitettek egy boduletes gollal, majd lefujtak a meccset (marmint a biro, nem a torokok). Aztan tizenegyesekkel azonmod meg is nyertek a meccset (marmint a torokok, nem a biro). Az egesz nem tartott tiz percig.

Mazlim volt, hogy eppen lattam minden fontos elemet, de meg is erdemeltem: egyszer sem csabultam el eddig, hogy munka helyett az EB-t kovessem. Be is beszeltem magamnak, olasz-francia ide, nemet-portugal oda, nem nezem a meccseket, ugysincs kivel, ugysincs mikor. (more…)

New Orleans az a hely, ahol az ember megszegi a fogadalmait. Nem kell persze azonnal visszaszokni a bagozasra, meg elkolteni a hitelkartyan levo osszes maradek penzt, sot – de ha az ember ele letesznek egy ilyen szendvicset, akkor az ember nem marad vegetarianus, minimum.

Ha pedig az ember szeme lattara iszik mar delben mindenki az utcan, akkor az ember nem varja meg a delutan ot orat, sot, semmit nem var meg, hanem rant egyet a vallan, es vesz egy Long Island-et, amely errefele fel liter, es bar muanyag poharban adjak, azert ut, mint a furkosbot. Es azzal maszkal az ember az utcan.

Mert az ember osztonleny. (more…)

Megvan hat a demokrata elnokjelolt, es az eddigiekbol nyilvan kiderul, orulok ennek en is nagyon. Meg velem egyutt fel Amerika. De az is igaz, hogy nem csak az orulesnek van itt az ideje. Nem tudom, mi lesz, ki nyer majd Novemberben es hogyan alakul a kovetkezo par honap, de az biztos, hogy izgalmas kampanynak nezunk elebe. Csak elkepzelem, mi varhato, es kiraz a hideg.

Eloszor is kicsit tul sokszor hasonlitottak a Kennedykhez Obamat ahhoz, hogy ne jelezzem: sokan felnek, feltik a biztonsagat. A merenylok mar biztos javaban gyakorlatoznak a Ku Klux Klan gyuleseiken, nezik a 24 elso evadjat, es gondolkodnak, hogyan lehetne eltuntetni ezt a fekat az utbol, mielott meg atfesti a Feher Hazat.

Persze nagyon parazni kar. Viszont ha nyer is, tegyuk fel, es eletben is marad, nem teljesen vilagos, mi lesz. Nem csak azert, mert a valasztasi igereteknek gyakorlott demokracia-lako nem hisz, hanem azert sem, mert ilyen szar kezdo reszlettel meg senki nem indult elnoki periodusnak talan. (more…)

Múltkor videotékába mentem. Visszavittem csak a filmet, pénz ezért nem volt nálam egyáltalán. Bringáztam le a hegyről, fütyörésztem. Hegy aljában főutca, bringával leálltam a téka előtt, lelakat. Filmet bedobtam a postaládába (nem kell megvárni, hogy kinyissanak), slattyogtam vissza a kerékpárhoz. Szerencsétlenkedtem a lakattal, néha megmakacsolja magát. Kikattant végre, felszállhattam, és húztam volna haza. Érces hang szólt a mellettem parkoló kocsiból.

"Nincs egy kis apród?" (more…)

Gyors helyzetjelentést adok, mert éppen szombat reggel van, és esőbe hajlik az idő, Sára az otthoniakkal szkájpol, én is épp most tettem le a fejhallgatót. Ültünk itt egymás mellett, mint két diszpécser, ő az ágyon, én az asztalnál, és külön-külön cseverésztünk; nem is nagyon volt kedvünk máshoz, az utóbbi hetekben olyan kevés időt töltöttünk kettesben igazából, hogy jólesik semmit tenni is. Vagyis egymás mellett lenni, ülni, csinálni a dolgunkat, blogozni, akármit. A lényeg, hogy együtt.

Az utolsókat rúgjuk itt, bár Sárának majdnem két hónapja van még, nekem meg három is. De kezd beütni az az érzés, amit a hosszabb külföldi tartózkodások végén érez az ember. Hogy tudniillik lassan itthagyjuk ezt a világot, és visszatérünk az alap-valóságba, amelyből eljöttünk. (more…)