Most, hogy kevesebb mint egy honap mulva jovok haza, behivtak a Nemzetbiztonsagi Miniszterium helyi kirendeltsegere, ahol ma delutan elbeszelgettem egy tiszttel a statuszomrol. Zoldkartyan vagyok itt ugyan, de csak felteteles alapon. Miutan pedig a veglegesites felteteleit nemigen teljesitettem, most eppen kicsit ingatag a helyzetem.
Azaz csak ingatag volt, ma delutanig. (more…)
Monument Valley már messziről döbbenetes. Valami 50 kilométerről látni a sziklákat, amelyek minden átmernet nélkül türemkednek ki a lapályból. Az egész környék fura, holdbéli hangulatot áraszt, egyes helyeken a sivatag dombjai olyan színesek, mintha külön mindegyiket megfestették volna. Az országútról letérve egy 2-3 kilométeres bekötőút visz a völgy bejáratáig, és már azon végigmentünkben megcsapott az istenek lehellete. Én is hányok, de nem bírom másképp leírni.
Vettünk egy jegyet, mert persze az istenek is élnek valamiből, és bemértük, hogy lemehetünk arra a 17 mérföldes autós körútra, amelyet a sziklák között, mindenki a saját kocsijával a maga felelősségére tehet, vagy nem. Egymásra néztünk, aztán Jenőre, aztán nekivágtunk. Megbírja a Jenő. (more…)
Kedélyes beszámoló következik, nem bántós, ritkán káromkodós, visszacsalogatom a közönséget, újra kapcsolatba lépek veletek, E.T. phone home, értjük. Ha nem értjük, az előző bejegyzés elolvasása után értjük.
Sárával sokat tervezgettük, hogy mire költsük a nem létező fölösleges pénzünket, mielőtt ő itt hagyja ezt a barom nagy országot, én meg hamarosan követem. Plazmatévé szóba sem jött, bár objektív a fényképezőgépre, meg laptop, az igen. Haza lehet vinni azt is. De ezek a kétbites tervek nem tartottak tovább egy naplementénél. Egyből tudtuk, naná, hogy motelosok meg benzinkutasok kapják majd a fizetésünket. (more…)
Klasszik blogbejegyzés. Blogbejegyzésről való kommentálással kezdődik. Azért nem toltam ida pofámat egy ideje, mert. Dolgoztam, ha épp érdekel bárkit. Meg hazament a jobbik felem, és azon szomorkodtam. De ma beszéltem vele egy csomót telefonon, és befejeztem a cikk első piszkozatát, végre-valahára, ezért most megint bloggerkedem. Értjük. Önreflexió. Köldöknézés. Kitekintés, szigorúan belülről.
Sara ma ment haza (hat het mulva kovetem en is). Elotte inkabb magunkkal foglalkoztunk, meg egy hetig uton is voltunk. 3000 merfoldet tettunk meg. Eljutottunk Santa Fe-ig, Uj-Mexikoba.
Reszletes mese es rengeteg kep hamarosan (ja, es a New Orleans mese veget sem felejtettem el); addig eloljaroban ezek itt. (more…)
Az amerikaiak imadnak autokazni. Mazlijuk van: Amerika kurva nagy. Ketszer akkora, mint a teljes EU. Annyi a hely, hogy a terkepen mindig alulbecsulom a tavolsagokat. Annyi a hely, hogy nem merfoldekben merik, hanem uton toltott orakban, sot idonkent napokban. Annyi a hely, hogy kell es lehet is tobb ezer kilometert vezetni. Sot, tobb milliot: az USA-ban 4.2 millio kilometer autout van, ebbol 75 ezer kilometer autopalya.
A road trip a nyugatra vandorlas romantikaja reven mindig benne volt az amerikaiakban. Divatkent, idotolteskent viszont leginkabb csak a vilaghaboru utan jelent meg. John Steinbeck 1960-ban utazott korbe Amerikan, amibol 1962-re keszult el az Utazasok Charlieval. Aztan jott a beat nemzedek, a 66-os ut legendaja, es az allamkozi autopalyakkal egyre konnyebbe valt az autos utazgatas. A jenkik azota is jarjak az orszagot, negy kereken, szazezerszam. Van olyan haverom, aki az USA mind a 48 kontinentalis allamaban jart mar, altalaban tobbszor, mert gyerekkoraban a szulei kizarolag az orszaguton voltak hajlandok nyaralni. (more…)