MINDEN KIKOTOBEN

Na, most megihlettek itt a kommentelők. Aszongyák: mi teszi a jó politikust?

Erről azt a meglehetősen faramuci, és célra egyáltalán nem vezető, véleményemet nyomtam mindig, hogy aki politikus akar lenni, az ne legyen politikus, mert politikusok csak olyan emberek akarnak lenni, akikre én személy szerint egy kirándulás vezetését sem bíznám, nemhogy egy (és nem az) országét. De ez nem igaz, mert vannak jó politikusok, és nem konstruktív vélemény a fent vázolt jópofaság, mert nem felel a kérdésre.

És ez a kérdés, lássuk be, fontos. Mi több, előhoz még egy marha fontos kérdést: mit várunk mi a politikusainktól? (more…)

Idegenkedem a rutintól. Attól, mikor nem kell gondolkodnunk azon, amit legközelebb teszünk, mert a meló, a lakáshitel, a gyerek, az adóhivatal vagy bárki rákényszerít a lépésekre úgyis. A katonaság gondolatát is ezért gyűlöltem, a  börtön rémálmáról nem is beszélve. De a mindennapi életben meglévő apró kis börtönök, a rutin szükségszerű sínpályái is borzasztani tudnak időnként.

(more…)

OK, bocs, hogy nem írtam, esküszök, tökre bocs. Az van, hogy az új munkahelyem, a Népszabóság betett a szabadidőmnek, valamint bekövetkezett az, amitől kicsit tartottam hazajőve: hogy a mondókámat én magam tartom majd unalmasnak. Belekezdtem ebbe-abba, de valamiért úgy gondoltam, minek az, ki nem szarja le. Nem depresszió, nem önmegvalósítási válság, hanem egyszerűen nem látok magam körül túl sok írásra inspiráló dolgot, mármint a blog keretei között.

Önelemzés vége. (more…)