Amerika az utóbbi hetekben kicsit a múltjába nézett, és az a gyanúm (majd megerősítenek, vagy nem, akik onnan olvassák ezt), hogy nem töltötte el felhőtlen örömmel az amerikaiakat, amire jutottak.
A három fő esemény:
És ami összeköti őket: a televízió. (more…)
Ez a bejegyzés a tahóságról szól, és mert a világban sok a tahó, és sok a tahóság; alapvetően azért ritkán csinálok panaszdélutánt, tegye azt inkább a Tékozló Homár kolléga, most viszont ráérek, mert uborkaszezon van, ezerrel, és kifészbukoztam magam körülbelül egy évtizedre, úgyhogy akár írhatok is, why the fuck not.
Történt tehát, hogy Sárával elmentünk a Tisza-tóra. A Tisza-tó az fasza hely, van körülötte egy jókora töltés, amelyet a turisták kedvéért megkoronáztak egy páratlanul szép bicikliúttal. Jobbra a Tisza (OK, csak ha az óra járásával megegyezően indulunk neki), balra a Hortobágy, a fákra harsogó zöld levelek kíséretében kúszik fel az élővilág, mint valami dzsungel. Még a madarak is akkora hangerővel és változatossággal rikoltoznak.
Amíg meg nem jelentik egy terepjáró. (more…)