Borban az… igazság?!
A kormány meghirdetendő új gazdaságpolitikája patrióta jellegű lesz
(Gyurcsány Ferenc, 2009 február)
Kialakult a borivás magas kultúrája Magyarországon. Tökjó. Mire hazajöttem tavaly nyáron, volt vagy öt bormagazin, voltak szakírók, borblogok, és egyre jobban képzett borászok. Hagyomány ide vagy oda, ez jó hír volt, mert azelőtt a kevés jó bort rengeteg borzalmas lőre kísérte.
Aztán persze kiderült hamar az is, hogy ez a fasza pezsgés esélytelen a világpiacon. Nekünk persze az nem véletlenül baj, mondhatnánk, mert a magyar borokat megisszuk idehaza, az exportot meg ki nem szarja le; csak a helyzet az, hogy már itthon is világpiac van, és ettől mindjárt másképp fest a dolog.
Vettem egy üveg ausztrál bort.
Eddig megadtam magam annak, hogy miután a csúcsborok itthon simán versenyeznek a világ legjobb boraival, fehérben és egyre inkább vörösben is, biztos jó a borkultúra Magyarországon. Igyunk hát magyar bort, és akkor jó lesz nekünk. Igen ám, csakhogy én nem adok 20 ezer forintot egy üveg csúcsborért, többet meg végképp nem, csúcsborokkal tehát a lehető legritkább esetben találkozom.
Ami pedig a közepes borokat illeti, ott csúnyán leégünk. Van ugyan egy 4-5000 forintos, korrekt kategória, de amint elkezdjük a világ boraihoz hasonlítani ezeket, kicsit meg kell szeppennünk. Egy 25-30 dolláros bor csodálatos Kaliforniában, egy 20-30 eurós bor elég korrekt bír lenni Franciaországban, és egy 30-40 dolláros bor elképesztő tud lenni Ausztráliában. Ezek a magyar 4-5000 forintos kategória versenytársai.
Az alacsonyabb kategóriákban pedig még ennél is jobb, ha inkább nem izmozunk.
Mondom megint, vettem egy palack ausztrál bort. Hardy’s Shiraz, 2007-es. 890 forint (!!). Most iszom. Már a fél üvegen túl vagyok. Csodálatos. Nem csak az árhoz képest: egyáltalán. Simán ott van, mint egy 3-4000 forintos magyar bor. És ez a nem mindegy.
Az ausztrálok szarnak a hagyományokra. Nagy ültetvényeken, a legkorszerűbb technológiával, általam minden bizonnyal ismeretlen szempontokat szem előtt tartva szarnak rá. Előállítanak egy (mit egy: több tucat, több száz) olyan bort, amely a földgolyó túloldalán, az utazás, a vám és a rengeteg közbülső kereskedelmi réteg ellenére 1000 forint alatt tud maradni – a Kaisersben, nem ám a Tescóban –, és finom. Sznoboskodni is lehetne vele, olyan jó.
Pedig csavaros a teteje. Olyan, mint egy vodkás vagy unicumos üvegé. Ez a kevésbé sznob termelői piacokon (mint amilyen Ausztrália mellett például Dél-Afrika vagy éppen Chile) teljesen bevett szokás, lévén a parafa dugó idejétmúlt hülyeség: ha egy fasza whisky megőrzi a minőségét csavaros kupakkal, akkor egy bor is. És tényleg.
Lényeg, hogy amit az ausztrálok megoldanak piaci módszerekkel, azt nálunk csak félreértett hazafisággal tudjuk ellensúlyozni. Például, hogy a Teleki borokat olyan előszeretettel vásároljuk. Hadd áruljak el itt egy nem is olyan jól őrzött titkot: Csányi Sándornak jobb lett volna, ha megmarad a bankárkodásnál. A Teleki (ami ugye Csányié) olyan mértékű szemfényvesztés, hogy nem is értem, miért veszik annyian, a blokkot lobogtatva, hé, ez 1400 forint volt, akármilyen szar is!
Pedig mind a kettő asztali bor, szerintem. „Asztali bor” – ezen én azt értem, a barátaimmal le lehet ülni és lehet poharazgatni belőlük (az asztali borokból, nem a barátaimból, ahem), akár több üveg erejéig, és sem hányni, sem migrénnel küzdeni, de még csak fintorogni sem kell.
Oszt mégis: a Telekinél fintorgok, hányok és fáj a fejem, bizonyos mennyiségnél; a Hardy’s Shiraznál pedig benyomok ugyan, de annyi. És fizetek 890 forintot.
A tanulság egyértelmű: a hazafiasság örvén át vagyunk verve. Minden bor legalább eggyel magasabb kategória árcímkéjét viseli. A Teleki 500 forintos bor. Akkor lehet csak megmagyarázni, hogy a Hardy’s 890. Oszt mégis mindenki az 1200 forintos Telekit veszi. Miért is?
Kaliforniában az árból ítélni lehet. Egy 10 dolláros bor az nagyjából egy bizonyos (ölég jó) színvonal. Egy 5 dolláros az egy másik színvonal. Egy 50 dolláros meg egy harmadik. De mind következetesen megjósolható. Itthon? Ami 3000 forint, az attól még simán lehet temperás víz.
Szélesebb tanulság: Magyarország nem tanulta meg, hogy ebben a globális kapitalizmusban, ahol minden átjárható, minden hozzáférhető, ott közepes teljesítménnyel nem lehet életben maradni. Csak akkor persze, ha közben eleget porhintünk és eleget kampányolunk, hogy ebben a nemzetieskedő, még mindig fülledt kis országban mindenkivel elhitessük, teljesítményt adunk ki a kezünk közül. De legyen szó akár költségvetésről, akár autópályáról, akár újságról, akár borról, az igazság az, hogy félgőzzel dolgoznak sokan, és túl gyakran szar a végeredmény. De megkérik az árát, legalább, és ettől sokan azt hiszik, kaptak valamit.
Ami pedig tényleg tiszteletre méltó színvonalú, az így lesz a legtöbbeknek megfizethetetlen. (És állami beruházások esetén így vezet iszonyatos, felesleges cehhekhez, és orbitális adósságokhoz.)
Nem baj. Ez a blog legalább olyan, amilyen, de ingyenes, és reklámmentes. És az is marad. Mert én legalább tudom a helyem.
Megcáfolom magam:
Vacsorára békéscsabai házi paprikás kolbászt ettem, tökmagos zsemlében, zöldhagymás krémsajttal. Mindhárom magyar gyártmány volt, és isteni. Van itt színvonal, persze. Csak mikor olyan nyilvánvalóan szúrják ki a szemünket gyalázatos teljesítménnyel, mint a borok esetén, akkor az ember az érv kedvéért hajlamos kicsit sarkítani.
Na megyek, nézek egy kis kosárlabdát. NCAA. Amerikai, egyetemi. Úgy küzdenek ezek az egyetemisták, mintha fizetést kapnának érte. Pedig nem is. Oszt majdhogynem jobbak, mint Kobe. És tuti sokkal jobbak, mint az NB I.
February 19th, 2009 at 11:56 pm
hohó!
Nagyon örülök a posztodnak, nagyon. Egyrészt azért, mert tényleg vannak kaszott jó magyar borok végre megint, megint van kézműves borászat megint. Ahogy gyártanak aston martint is, ezeket a borokat sem a halandóknak készitik. Ami nem feltétlenül baj.
A baj pontosan az, amit emlegetsz. 890 forint egy üveg OZ shiraz? Passzol, itt a szomszédban 9-10 dollár.
Egyébként itt NZ-ben is nagyon jól tippelhető a minőség az árból.
Hüvelykujjszabályként:
<NZD10 = lutri, általában alsóközép (néha akcióban jó borok is ennyiért)
NZD10 = megbizható, tisztességes, jó minőségű bor, a felső határ környékén kiváló darabok is becsúsznak
>NZD25 = kiváló minőség
És jut exportra helyiből is, OZ-ból is, kemény verseny van a chilei, oz, nz, délamerikai, délafrikai borok között az egész világon, kivéve Mo-t. Itt a magyar borról nem is hallottak, a deszertborok közé sem fér be a Tokaji, jóreggelt. Ez nyugodtan értelmezhető az egész asia-pacific régióra, amit jelentéktelen piacnak gondolni kicsit erős. Pedig OZ-NZ környéken issza a nép a bort, megélnek a borszaküzletek.
Ettől még persze lehet Mo-t bornagyhatalomnak gondolni, de még a közeli szomszédok (Fr, I,) is lehugyozzák a honi borainkat a pályáról.
Csavaros a kupak? Ki nem szarja le? Tisztességes áron kapok tisztességes, nem pancsolt bort, anélkül, hogy a pofámba vágnák a kamugyi dumát a hagyományról meg történelemről meg évszázados biszembaszomokról.
Majd ha a magyar bor a világban is megállja a helyét, nem csak bp. vonzáskörzetében lesz világhirű, akkor lehet verni a mellet. Addig meg marad a borkedvelőknek a 890-es shiraz.
February 20th, 2009 at 12:13 am
Nem vagyok nagy borivó, de az egyik legjobb asztali bor, amit ittam, Villányi volt, egy “névtelen” embertől, nem volt rajta cimke sem!
Úgy kérdezgettem tőle, hogy milyen bor. Kiderült, hogy azért nem volt cimke, mert “megmaradt, aztán lepalackoztam ne menjen kárba” - Isteni volt! Annyiba került, mint a Te ausztrál borod. Igaz, le kellett hozzá látogatni Villányba, de az is megérte! (nem csak a bor miatt)
February 20th, 2009 at 3:11 am
Az altalanos kicsengessel teljesen egyetertek, azaz ha valamit mi csinalunk Magyarorszagon, akkor megvan ra az esely, hogy elkefelodik valamitol, de hogy mi az, csak a nagy Magyar vilagfajdalom tudja igazan (szenvedo szerkezettel).
Viszont kozos borasz baratunk errol a temarol orakig tud beszelni en meg hallgatni. Szumma szummarum, irni jol irsz, de nem vagy borasz. :D Azaz: bor es bor kozott eg es fold a kulonbseg. Vagy maskepp: attol, mert jo ize van meg lehet Kite-Lola is.
Remelem Andris is reagal valamit, elkuldom neki a linket.
February 20th, 2009 at 10:38 am
tokaji aszu Vinum Regnum, Rex Vinorum.pont.ennyit a magyar borokrol.a tobbit Marci leirta.
neha lehet itt kapni egri bikavert.a ploc aljan a legolcsobbak kozt.a californiai borokhoz kepest ott is a helye.
erdekesseg:talan nem mindenki tudja ,hogy egy magyar kalandor haraszty agaston alapitotta meg az elso californiai boraszatot a buena vistat,ma is megvan es O hozta elso szolotokeket horvatorszagbol es magyarorszagrol az akkori kormanyzotol kapott penzbol.
azota tudjuk hol a helyuk a californiai boroknak a vilag borai kozt.
harszty hatat forditva borasztanak san diegoba ment ahol meglapitotta a rendorseget es O volt a serif.az altala epitetett fogda osszedolt.
kseobb puerto rico-ban O kezdte el cukornadbol fozni a rumot.
ugy halt meg hogy reszegen koborolt az uletvenyen es egy aligator vegzett vele
February 20th, 2009 at 1:25 pm
Itt az igazság.
Regeteg bor túl van marketingelve ittohon.
Ha tehetem pincészetből veszek bort, olcsóbb és legalább meg is tudom kóstolni, nem lutrit veszek. De nem jár minden héten borvidékre az ember, illetve ha folyóbort vesz az ember, a tárolási lehetőségek is erősen korlátozottak.
Rengetegszer csalódtam már az 1000-1500 forint körüli borokban, főleg vörös fronton. Többször Visszakanyarodok a Hilltop / riverview borokhoz mert ott legalább tudom mit kapok a pénzemért. Semmi egyedit, semmi extrát, de nem csalódok, és a Marci által is emlitett asztali bor kategóriának nálam megfelel.
Teleki, Wünderlich portigieserekben már csalódtam nagyot ugy hogy egy 800 Ftos hilltop után fogyasztottam.
Most már ha nem valami nagyon különlegeset keresek megmaradok a hilltopnál. OZ / Chilei vörösekkel szemezgettem már, de még nem próbáltam őket (egyenlőre). De elhatározam hogy ha legközelebb bort veszek ilyen is kerül a szórásba, mert 1000 forint körül magyar vörösben már sokszor csalódtam…
Üdv,
Speedy
February 20th, 2009 at 8:04 pm
kétfelé választanám:
-egyfelől kell, szükséges hogy meglegyen a körítés a jó dolgokhoz, hogy kedvet kapjak a bor fogyasztásához. a bor címkéje, üvege, a kapszula, a címke és a palack is fontos eleme az élménynek. attól a pillanattól, hogy elkezdek kutakodni a polcon a mai szerencsés palackért, egyészen míg a számba nem töltöm az első kortyot, el kell hogy árasszon a jó dolgok közelgő érkezését beharangozó izgalom. a lelkemnek éppúgy kell a bort körülvevő körítés, mint testemnek a bor. nem izgat, ha bárki ezért címkézni kezd engem.
nekem nem jó a csavaros kupakú, és megfizetem a parafást, az ón kapszulást.
-és ha azt hisszük, a magyar bor világhírű? a dankó pista fogyasztóinak elképzelése olyannyira hidegen hagy! kis terület kevés fogyasztó, miért kellene nekünk fro-val versenyeznünk vagy babérjaira törni? a magyar borivónak, vagyis a többségnek jó a hazai vagyis az olasz vagy mi, weinhaus módra. nem izgat hogy a többség, aki a vöröset a fehértől még meg tudja különböztetni, mit gondol és milyen hitben ringatja magát amikor bort bont, pl egervin bikavért. ez nem a borszerető közönség.
az újvilági borstílus meg ismét külön kategória. a fogyasztói szokások is változnak, és bizonyára a 40% alatti páclés sonka már túl drága szinte mindenkinek, de azért ez alatt is van élet. botorság lenne d-afrikai, chilei, ausztrál stílusban, eljárások alapján felvenni a kesztyűt. csináljuk csak amiben jók vagyunk és úgy, ahogy csak mi tudjuk, a hagyományainknak megfelelően. ha tényleg világpiac van és megmérettetik mindenki, akkor félni nincs okunk. végre elválna a víz a szartól, és nem neveznénk mindent bornak, amire ráfogták hogy szőlőből van.
February 21st, 2009 at 6:30 pm
Borondics: ha jó íze van, akkor jó a bor. Nem akkor, ha valami sznob nekem azt mondja, az jó. Szerintem. Miután viszont az én véleményem az egyedül releváns, mikor leveszem a bort a polcról, ez számít.
Ma reggel elmentem a Tescóba. Vettem két üveg bort. Egy 2006-os Günzer Cabernet-t Villányból, fasza címkével stb. (2700 forint), és egy Selected by Tesco dél-afrikai Cabernet Syrah-t (évjárat nincs feltüntetve, 860 forint). Sárával a napokban vaktesztet csinálunk velük. Beszámolok az eredményről. :-))
February 21st, 2009 at 10:55 pm
Persze, hogy az szamit, hogy neked izlik-e. Akkor is, amikor leveszed a polcrol, meg altalaban is. De ettol meg nem feltetlenul jo szerintem, mert mondom, a kolanak is jo ize van, aztan megse jo. A bio- es organic manianak azert van ertelme, akkor is, ha draga. Es gondolj bele, hogy ha valamit Ausztraliabol elvisznek Magyarorszagra (vagy California hasonlataval elve Egri Bikaver Kaliforniaban - olcso es szar) es meg igy is csak 800 Ft-ba kerul, aztan meg jobb az ize, mint az otthoni 2000 Ft-os Telekinek, akkor vajon azt hogy csinaltak? Egy bizonyos szintig mukodik az, hogy ha tomegtermelest csinalsz, akkor tudod olcsobban adni a termeket, de ez nem mukodik a vegtelensegig, egy ido utan mar a szinvonal is esik.
Ugy latom hazi boraszunk nem szolal meg a temaban, igy kenytelen leszek visszaadni, amit tole tanultam, remelem nem hozok szegyent ra es magamra se azzal, hogy baromsagokat beszelek.
Szoval a lenyeg, hogy az europai bortermeles megmaradt annal a filozofianal, hogy a bort ugy csinaljak, hogy nem igazan adnak hozza a szolon kivul sok mindent (talan vizet, de mar ebben sem vagyok biztos). Az amerikai sracok itt Kaliforniaban nem ennyire biogazdalkodok, ok jo bort akarnak csinalni, de nem minden aron, azaz siman beleteszik a borkosavat, higitjak a megfelelo alkoholkoncentraciora es mint tudjuk, ha valaki Cabernet-t vesz, akkor az igen sok esetben valojaban egy cuvee. Ennek ellenere elkepesztoen jo borokat csinalnak itt (is), nehol hihetetlen arakon. (Zarojelben megjegyzem, szemelyes tapasztalatbol mondom, hogy a 200 dollaros borok tenyleg sokkal jobbak a 20 dollarosoknal, de a kulonbseg nem 180 dollar. Mindegy, egy szint felett mar sznobizmus.) California kommentjere kiegesziteskent, Haraszthy tenyleg az egyik os itt, en buszke is vagyok ra, de azert erdemes elolvasni a tenyleges tortenetet mondjuk a wikipedia angol kiadasaban, es az sem igaz, hogy “azota tudjuk hol a helyuk a californiai boroknak a vilag borai kozt”, mert azt konkretan az 1976-os parizsi borfesztival ota tudjuk, ahol a kaliforninai borok lenyomtak a franciakat. Lasd tobbek kozott: Bottle Shock c. film.
Visszaterve a vilag borainak elemzesehez, a technologia szempontjabol legkevesbe bornak mondhato italok a del-amerikai es Ausztral borok, mert azok a csavok aztan tenyleg nem torodnek vele, hogy mi megy a lorebe, csak jo ize legyen.
Ha veletlenul hulyesegeket irtam, cafoljatok meg, mert valojaban en is cimke alapjan valasztok a boltban. Az utobbi ket hetben ketszer is ugy beletrafaltam, hogy majdnem elsirtam magam. Jo ertelemben. (Clos du bois, Merlot, Alexander Walley, 2004; Black Stone boraszat nem tudom mi…:))
February 22nd, 2009 at 12:29 pm
vigyázz, Marci, mert az érzékszerveid rútul tőrbe csalnak. iszod a megszokott borod, és folyton mást gondolsz róla. először remek, pedig csak 200 forint - jellemzően duna-tisza közi zweigelt-, de később megpróbálkozol egy varga kékfrankossal is - ez már 400. valamikor elérsz majd a selected, de nem tecco selected kategóriákhoz, de akkorra már a nyelved és az orrod, no meg a szemed is tudja mi a különbség, nem csak a pénztárcád.
a véleményed kizárólagosan legyen persze releváns, de ne feledkezz meg az érzékszerveid fejlődési potenciáljáról!
February 22nd, 2009 at 7:29 pm
Borondics: Ez jó volt. Köszi. Tényleg felnyitottad a szemem sok értelemben.
Azzal hát, hogy Európában úgy készítenek bort, mint Németországban sört, tehát csak tiszta forrásból - a magyar borok így is piacképtelenek maradnak. Mert tisztaság ide, eredetiség oda, nálunk nemigen tudják (nem akarják…) eltalálni a minőséget és a megfizethetőséget egyszerre.
Az viszont valószínűleg igaz, hogy nem fair a verseny. De látod, nekem sem volt fogalmam arról, hogyan lejt a pálya, még 5 év Kaliforniában élés és elég komoly mennyiségű elég jó bor elfogyasztása után sem. (Jobban kellett volna figyelni Andrisra.) Hát akkor tuti, nem fogják tudni elegen ahhoz, hogy életben tartsák a tiszta forrású, de szar vagy drága magyar borokat a meredek versenyhelyzetben. Én most talán meggondolom, mielőtt megint tengerentúli bort veszek - de nem biztos, hogy sokan követik a példám, ha egyszer megkóstólnak egy ezer alatti ausztrál syrah-t.
A Black Stone-ért meg irigyellek… :-)
February 22nd, 2009 at 8:30 pm
Szoktam en inni Ausztral kengurus bort, amit itt lehet a boltban kapni. 6 dolcsi es tenyleg jo az ize :)
March 8th, 2009 at 11:34 pm
Marci: köszönöm a bejegyzést, nagyon jó volt! Az ausztrál syrah tényleg finom. Soha olyan rosszul nem voltam, mint egy baráti beszélgetés közben elfogyasztott két üveg, hazai Villányi után, és még jó képet is kellett vágni, hogy ennél jobb nincs is. Reggelig zakatolt a szívem, a fejem majd leszakadt, nem tudom hány Redbullnyi tannint sűrítettek bele, de azt hittem nem érem meg a regelt. Svédországban híresen drága piálni, minden import, és csak az alkoholboltban lehet kapni, viszont ott ismerkedtünk meg a világ minden tájáról származó borokkal. Ha nagyon fel akartunk vágni, akkor 100 SEK-t fizettünk, azért a chardonnay csúcsborát a francia Chablis Gran Cruet kaptunk, de a feléért már nagyon jól jártunk.
Spanyolországban is a 3-5 EUR-s alsó-közép polcos borokat vesszük asztali-beszélgetősnek, és ezzel már nagyon kellemesen elbeszélgetünk, fejfájás nélkül.
Pappito: nagyon finomak az új-zélandi borok, és még ott a messze északon is jó árban lehetett kapni!
June 16th, 2009 at 4:57 pm
Hanyszor probaltam bebizonyitani a baratomnak, hogy a magyar bor jo buszken arra, hogy bornemzet vagyunk! Eddig mindig csalodnunk kellett a voros bor teren. Fel is adtam. Mostmar nem igyekszem, inkabb maradok a spanyol, vagy francia bornal. De a tokaji borok minosegehez szerintem nem fer ketseg. Most is figyel egy 6 puttonyos aszu a hutoben, varva az alkalomra, hogy egy kis stilton - angol kek sajt - kisereteben elkapraztassa az izlelobimboinkat. Spanyolorszagban azt hiszem minden arfekvest kiprobaltunk: az 5 eurostol a 150 eurosig. Mindig tudtuk mire szamitsunk es nem emlekszem, hogy valaha rossz bort ittunk volna, vagy fejfajassal ebredtem volna. A bor keszitesehez nem ertek, csak azt tudom, hogy ittam nagyon finom chilei, argentin es mexikoi bort is.
Az arakrol annyit, hogy itt Miamiban tobb spanyol borhoz olcsobban lehet hozzajutni, mint Madridban!
June 22nd, 2009 at 9:38 am
Udv mindenkinek! A cikkhez muszaly hozzaszolnom, mert en is a borivok koreibe tartozom es megnezem, izlelem, hogy mit iszok.
Az Ausztral es Uj Zelandi borokhoz azt tennem hozza, hogy jo minosegu es zamatu neduk. De! Azt azert nem szabad elfelejteni, hogy a bor keszites olyan, mint a cola gyartas. Ha van egy jo recepted akkor kesz a siker.
Uj Zelandon vegig kostoltam minimum 100 fele bort es arra a megallapitasra jutotam, hogy egyformak. Finomak es jok. Mivel azonos recept alapjan keszulnek.
Bezzeg itthon meg iszogatom a kulonfele neduket, mert mas a tokaji, mas az egri, mas a villanyi, mas a badacsonyi, mas a soproni, mas a szekszardi es meg sorolhatnam a tobbi helyi borokat.
Tehat gondolkozzunk el, hogy melyik borok igazan egyediek es kulonlegessek!
May 12th, 2010 at 1:18 pm
http://www.freeweb.hu/jelenesek/gloria_tanusaga2.html a finom hazai boroknál pl a tokai nincs jobb legyen akármijen márkás a papirja . Itt szeretnék egy tanulságos és aktuális történetet küldeni olvassátok adjon az Isten minden jót