One more hit
Már halogatom egy ideje, hogy visszamenjek Amerikába, mert kell azért, adminisztratíve, életben tartani a zöld kártyámat, gondolva arra az eshetőségre, hogy egyszer megint ott éljünk, ilyen ez a dolog, az ember pendlizik, és ha tudja, hogy ez a helyzet, akkor talán meg is lehet békélni vele, én mindenesetre még nem tudom, de mindig rokonszenves volt, amikor azt olvastam valahol valakiről, hogy splits his / her time between New York and Paris vagy valami hasonlót, hát ki mondta, hogy mi ne oszthatnánk meg az időnket az óceán két partja között, ilyen értelemben pedig nyilván érzelmileg sem mellékes, hogy most először, mióta visszatértem ide, megint átszagolok oda, mint Renton a Trainspotting végén a buszban, na jó, one more hit and I’m outta here.
Megyek hát. New York. Sára most nem jön, legközelebb, ha nem 4 napra mehetünk csak, jobban kiélvezhetjük. Öngyilkos lesz a dupla időbaj egy héten belül. Nem baj. Nost erre futja. Meló is van, meg másra is kell az idő, lesz épp elég program nyáron, hogy ne időzzek túl sokat odaát. Épp csak egy szaglásnyi, mondom, kielégíteni a néha még jelentkező űrt, az is benne lesz persze. Mondom magamnak, meg Sárának is, hogy nem erről szól a dolog, ügyintézni megyek, de persze ha egyszer már ott vagyok, akkor azért jó is lesz beszívni azt a májusi szmogot.
Dude, man, fuck it’s been a long time.
Fura dolog ez, tényleg kicsit olyan, mint a függőség. És nem vagyok vele egyedül. Hallom másoktól is, akik visszaköltöztek Magyarországra hosszabb idő után, hogy olyan érzésük van, mint az egyszervolt alkoholistának, aki meglát időnként egy pohár sört, és hirtelen úgy szárad ki a szája, mintha legalábbis ő lenne az egyszemélyes tevekaraván, húsz napra a legutóbbi oázistól.
Na, ez a teve, mármint én, mert a metaforáknak is van határa, kimegy most, New Yorkba. Sétál egyet a Central Parkban, elmegy tán egy fasza kiállításra, vagy csak vásárol (azt biztosan; ki hagyna ott egy 40 dolláros Levi's farmert?), látogat haverokat, eszik hambit, iszik egy korsó Sierra Nevadát, vagy tízet, aztán felnyalábol még ezt-azt, amivel ellehet itthon is, mint teve a kútnál, hogy akkor már maradjunk a metaforánál mégis, és felül az A metróra, hogy a JFK 6-ról visszaszálljon Budapest felé, bár akkor a szájában már nehezen gördülnek az ilyen szavak, mert elég volt az a pár nap is, hogy könnyebben jöjjön a take the A train to Central Park West. Olyankor majd kicsit megint nehéz lesz elmenni, még ha bele is lett kalkulálva.
Persze visszajövök aztán. A Delta átszállás nélkül rak le Ferihegyen, esélyem nem lesz filozofálni, máris valaki pofánver majd, jó napot kívánok, útlevél- és vámvizsgálat. Kinyitná a bőröndjét? És én kinyitom, és visszamosolyog rá pár csomag Starbucks kávé, esetleg egy üveg viszki, meg pár új alsónadrág. Az ő fejében szabályok kattognak, az enyémben emlékek, de mindketten elégedetten biccentünk aztán.
Have a nice day.
April 13th, 2009 at 10:31 pm
az ajtókat nehéz becsukni. de a nyitott ajtók tébláboláshoz vezetnek, a téblábolás meg nem jó. nagyon nem. klassz a második kép, még sosem gondoltam, hogy lefotózzam a baggage reclaim-t, de legközelebb megteszem. én azt várom, hogy megvehessem az egyik elhagyott kecót Williamsburgben a folyóparton. Ha látod, hogy for sale akkor jelezd a postban és repülök! előre is köszi
April 14th, 2009 at 11:34 am
nekem a dikmán’ utca tetszik az első képen :))))
April 14th, 2009 at 2:54 pm
Persz nem lehet egyik lábbal itt, a másikkal ott élni, de kitörölni sem tudjuk a dolgot. Egy kicsit olyan, mintha megégettem volna magam a külföldönléttel, mindig érzem, mindig eszembe jut, nem tudok lejönni róla.
April 14th, 2009 at 5:47 pm
Szerintem nem zárja ki egymást az ittlét meg az ottlét. Egyszerre nyilván nehéz, sőt lehetetlen, de az élet hosszú, és vannak benne korszakok. Most itthoni korszak van. A többi elválik. Nem téblábolás ez, az ajtó csukva van, csak bezárni nem szeretném.
April 15th, 2009 at 1:16 am
Erdkes. Kivancsi lennek mennyibe kerul MO-n egy Levi’s nadrag? .
Ha kevesled a 40$ vehetsz a Neiman Marcus-ba 200$ert igaz az eredeti amerikai . :)
Sot a Haight -Ashbury-n http://www.lovehaight.org/
lattam nagyon regrol szarmazo Levi’s nadragokat 300$ … -ert. Igaza azokat sem costa-rica -ban vartak
NY-kiruccanas az jo lehet…
ps. a bemasolt linkek miert nem aktivak? vagy a kommentalok nem linkelhetnek..
April 15th, 2009 at 1:23 am
elenzest… Murphy torvenye egy kicist kezdek panaszkodni maris jo a link..
elobb elfeljtettem: GC.-t N em osszak olyan konnyen ,hogy az ember felvarrol vegye.:) ennl jobb ok nem is kell NY. utazni. en iz ez csinalnam a helyedben..
April 15th, 2009 at 10:59 am
Bicoastal Existence
“I live a bicoastal existence. I work in television, write scripts and combat jet lag in between.” (Karin, American trainee)
“Well, I have a flat here in Manhattan, but I spend this year more time in my house in England. Actually, I also have a house in Italy.” (Sting, musician)
vö.
“Ahogy az antalli vagy a fideszes nómenklaturáról is van egyfajta kép mindenkinek a fejében, úgy álltak össze egyetlen típuspéldánnyá ezek az izgága, diplomás, viszonylag művelt és jólszituált huszas-harmincas-negyvenes férfiak, akik talán egy kicsit meggyőződésből, de leginkább gátlástalanságból és a húsosfazék vonzó illatának engedve beálltak tolni Gyurcsány szekerét. Van szerencsém néhány díszpéldányt személyesen, továbbiakat pedig áttételesen ismerni, és hát mit mondjak, a kamu tanácsadói meg szakértői szerződéseken keresztül felvett milliókból épített házak egyik nagyképű bunkót sem tették szerethetőbbé. Az viszont rendkívül vicces, hogy Gyurcsány végleges bukásához kevesen tettek többet hozzá, mint ezek a talpnyalók.” (Dessewffy Tibor, jaj bocsánat: Bede Márton, újságíró)
Igazad Marci, akkor már inkább a Delta Airlines.
April 15th, 2009 at 1:02 pm
Umberto: Mi van??? Ezt nem ertem.
(Utolag talaltam meg: idezet innen. Linkelni illik am. Es a teljes cikk elolvasasa utan azt mondom: nem menekulok.)
“Well, we have a house here in Budapest, but actually, we spend most of this year in our apartment in New York. And in Malta, where we spend the winter months.” :-)
April 17th, 2009 at 12:03 pm
Az utolsó idézet szerinti életet bevállalnám…:) Bár Máltát le lehetne cserélni mondjuk a Zöld-foki szigetekre, vagy valamilyen szexi indonéz szigetre…
April 26th, 2009 at 9:20 am
Jó szó ez az időbaj, tetszik :)
April 26th, 2009 at 10:55 pm
Megtetszett, meghonosítom, már amennyire tőlem telik.