Csalóköz
Ez a bejegyzés a tahóságról szól, és mert a világban sok a tahó, és sok a tahóság; alapvetően azért ritkán csinálok panaszdélutánt, tegye azt inkább a Tékozló Homár kolléga, most viszont ráérek, mert uborkaszezon van, ezerrel, és kifészbukoztam magam körülbelül egy évtizedre, úgyhogy akár írhatok is, why the fuck not.
Történt tehát, hogy Sárával elmentünk a Tisza-tóra. A Tisza-tó az fasza hely, van körülötte egy jókora töltés, amelyet a turisták kedvéért megkoronáztak egy páratlanul szép bicikliúttal. Jobbra a Tisza (OK, csak ha az óra járásával megegyezően indulunk neki), balra a Hortobágy, a fákra harsogó zöld levelek kíséretében kúszik fel az élővilág, mint valami dzsungel. Még a madarak is akkora hangerővel és változatossággal rikoltoznak.
Amíg meg nem jelentik egy terepjáró.
Megjelenik ugyanis mindenféle nyomorult motorizált eszköz ezen a gát tetejére épített csodálatosan látványos kerékpárúton, nehogy már egyszer az emberfiának legyen egy tökéletes élménye, muszáj az. Ez a bringaút több mint 300 millió forintból épült, és már a Magyar Kerékpáros Klub is panaszkodott a helyi önkormányzatoknál a túlzott autóforgalom miatt. (A képeket is tőlük nyúltam, innen.)
Jön, pöfög mögülünk elő, én meg tekerek Sárával, egymás mellett, szép nyugalomban, nyugdíjas tempóban, nézzük a világot, és nem esik jól, hogy a budapesti szmogmaraton után még itt is kibaszott autóknak kell helyt adnom. Ez itt a természet, vagy mi. Hö.
Méltatlankodom is egy sort, mielőtt félrehúzódnék. A terepjáró (bár inkább telepjáró volt az a szánalmas Toyota, a négykerékhajtáson kívül más nem nagyon volt benne, egy tisztességes szavannán percek alatt vált volna az elemek martalékává, persze betontetejű gáton villantani, az jó vele) megállt mellettünk. A sofőr letekerte az ablakot, és tört magyarsággal kiabált valamit.
“Nekem kell itt lenni, OK?”
“OK,” mondtam neki, kicsit ingerülten.
“Nekem kell, itten, nézd, OK?” Egy sajtpapírt lóbált az anyósülés fölött.
“Tessék?”
“Nézd meg,” tegezett tovább. “Nekem kell itt lenni!!”
“Ne haragudjon, nem értem.”
“Ezt nézd, itt!!” Már olyan ingerült volt, hogy az alkoholtól kiütközött hajszálerek még jobban dominálni kezdték az arcát. Az akcentusa is erősebb lett (később kiderült, hogy osztrák, a mellettünk lévő asztalnál vacsorázott, és az a fasza kis hitleri kiejtése volt németül is). “Van nekem engedés!!!!!”
Aha. Szóval engedélye van, hogy itt a gáton mászkáljon.
“OK,” mondtam, és visszaszálltam a bringára. Az osztrák engedélyes meg mérgesen tovább hajtott a gáton. Felkavart még néhány kormoránt, bebüdösített a nemzeti parkba, aztán elült végre a szennyezés, amit maga után hagyott, és lehetett tovább használni a kerékpárutat kerékpározásra.
Tirpák állat, dohogtam. Mit képzel ez, csak mert van valami spanja a vízvédműveknél, vagy ki a fasz felelős a gátra behajtási különleges engedélyért, hát attól még ne gondolja azt, hogy idejöhet a természetvédelmi területre, és oda kocsikázhat, ahová csak akar. Különösen, hogy még az autója is illegális volt, a tahójának.
Az a kis fekete rendszám volt rajta, amelyet mostanában annyi drága autón lehet látni. Nem szlovák, de még csak nem is közismerten európai, csak arra jó, hogy a helyi adókat elsinkófálják a tahók, akik az autóikra aggatják. Mert majdnem kizárólag vadonatúj, minimum 20 milliós autókon látom az ilyen rendszámot. Mercedesek, X6-os BMW-k, egyszer még egy Ferrarin is láttam.
Az nyilvánvaló, hogy egy Ferrarit akkor sem engednék helyi adófizetés nélkül a közutakra, ha az betű szerint legális. De ez még betű szerint sem legális, egy csomó balhé is volt már belőle, ha jól emlékszem. Oszt mégis itt ferrariznak az adókerülők, mintegy hencegve a törvények iránti tökéletes közönyükkel.
Megoldást javasolok. Aki nem tartja be a szabályokat, az mostantól kussoljon. Aki nem fizet adót, az mostantól ne használja az utakat. Aki nem hajlandó annyit sem megtenni, hogy elmegy, regisztrálja a nyilvánvalóan Magyarországon használt autóját, az utána ne hajtson rá egy gátra, és üvöltözzön egy biciklistával, amiért az nem látja szívesen a nádasok és vízimadarak között.
És egyáltalán: aki ebben az országban úgy tartja fenn magát, hogy csal, az utána ne pofázzon. Olyan ez, mint elmenni egy szülinapra, nem vinni ajándékot, de megenni a fél tortát. Olyan ez, mint békalábbal versenyezni a Balaton-átúszáson. Olyan ez, mint a BKV, az óvodai férőhelyek, az orvosi váróterem, a Parlament…
Ahogy írom itt ezeket, úgy válik világossá persze, hogy az egész ország a csalásra épül. Éppen ez az elv az, amin változtatni kell. És ott kell elkezdeni a változtatást, hogy igenis be kell szólni minden csalásért. Legalább azt ne érezze a barom csaló, hogy még kúl is, amit csinál.
July 15th, 2009 at 6:24 pm
Arrol, hogy aki nem fizet adot, az ne durrogjon az jutott eszembe, amin a multkor gondolkoztam (ami meg a Jobbik 15%-arol jutott eszembe), hogy aki meg nem Magyarorszagon el (mint en is most) attol vonjak meg a valasztojogot. Ne legyen alkotmanyos jog es akkor lehetne megint beszelni (es anyazni) a kettos allampolgarsagrol.
Miert dontene az, aki nyaranta ket hetet tolt otthon arrol, hogy ki legyen a Parlamentben MO-on, aki nem is ott el csak azert, mert allampolgar? Es miert ne dontene az, aki nem allampolgar, de ott el es fizet adot? Legyen bar Roman vendegmunkas, vagy Kinai piacos.
Tudom, nehez lenne megoldani jogilag, de pl a szavazolapot csatolhatnak az APEH adobevallasi nyomtatvanyhoz. :) Persze, rogton lehet azt mondani, hogy akkor miert nem sulyozzuk a szavazatokat a befizetett ado mertekevel? De azt ne.
July 15th, 2009 at 9:36 pm
A múltkor egy nagyon híres professzor azt mondta rólam (nem nekem) - együtt jártunk iskolába, együtt voltunk katonák, voltunk, vagyunk jó barátok -, hogy az egyetlen vagyok, akiről életében mindig tudta, hogy azt mondom, amit gondolok, sohasem kell hátsó szándékot keresnie. Jólesett, de persze ilyen nincs. Nincsen olyan ember, aki soha semmilyen stiklit nem csinált. Én sem, pedig állítom, olyan dolgok is lelkiismeret-furdalást okoznak nekem, amit más észre sem vesz.
Hogyan lehetne megmagyarázni annak a telepjárósnak, hogy már engedélyért folyamodni is bubnkóság ott a gátnál??????????
S még valami: amikor “helyzetbe kerül”, tapasztalatom szerint még az is él a “lehetőséggel”, aki komolyan azért vágott bele, hogy jobbá változtassa a világot. Lásd szabad demokraták.
De beállok a csapatodba, Marci. Először is szedjük föl a cigarettacsíkkeket a buszmegállókban.
July 15th, 2009 at 9:50 pm
Jajj,
visszaszocializálódtál a kis magyar pocsolyánk iszamos közéletébe…
—-
Borondics hozzászólásához kapcsolódóan jutott eszemben, hogy az adófizetés alapú szavazati jog igen könnyen kivitelezhető egyébként és teljesen logikus következménye lenne a nemzeti alapú államszervezés megszüntetésének (mivel “a nemzet” - a korábbi elképzelésekkel szemben - se nem gazdasági, se nem politikai kategória).
Volt egyébként ilyen rendszer Magyarországon is 1871 és 1920 között, de az sem volt tökéletes, mivel következtében a “sok gazdag zsidó polgár” erősen felülreprezentált lett a magyar közigazgatásban és ez sokak érzelmeit felzaklatta. (gyanúsan egybeesik egyébként az időszak Magyarország újkori aranykorával :))) )
Az adóalapú rendszerben imho az lenne a legigazságosabb megoldás, ha minden adószámmal rendelkező, jövedelem vagy nyereség adót fizető természetes vagy jogi személy a befizetett adójának mértékében kapna szavazati jogot. (5 évente az adóbevaláson lehetne nyilatkozni hogy melyik pártot / helyi képviselőt preferálja az ember, mint az 1%-ról, így az alacsony részvétel és a drága szavazási és szavazatszámlálási rendszer is könnyen/gyorsan kikerülhető lenne)
Persze nem kellene ide közel 400 országgyűlési képviselő (max 100-120) és több mint 40000 önkormányzati és kisebbségi képviselő (önkormányzati max 10.000 fő, kissebségi meg más rendszerben imho)
És hát nyilvánvalóan jóval egyszerűbb, de keményen és konzekvensen betartott törvényekre illetve szabályozásra és hatékonyabb (kisebb, gyorsabb, olcsóbb) államra (irányítás, bíróság, rendőrség/katonaság) lenne szükség.
A vízfejű állam szükségszerűen túlszabályoz, és a túlszabályozott rendszer, hogy működőképes maradjon tele van kiskapukkal. A kiskapukat kihasználni pedig egyenesen alapvető létérdeke minden hazai embernek / vállalkozásnak, mivel másképp nagyon nehezen vagy sehogy sem élhető a rendszer.
Szerintem az összes ilyen bosszantó, elkeserítő, demoralizáló eset és viselkedés kizárólag a túlszabályozott rendszernek köszönhető. Kevésbé szabályozott rendszerekben az ilyen kérdések szabályozását a morál veszi át, amit ebben a rendszerben mi nagyon hiányolunk. Pontosabban: itthon az a morális, ha az államnál ügyesebben játszik vki a törvényekkel. Csalni Magyarországon nagyon menő dolog, törvényeket betartani pedig balfaszság, és erről bizony az államrendszer tehet.
July 16th, 2009 at 1:48 am
Q, szerintem az, hogy mindenki a befizetett ado mertekeben kapjon szavazati jogot, egyaltalan nem jo otlet (probaltam is a vegen kiemelni). Foleg nem jogi szemelyek eseten. Ugyanis, akkor Bill Gates cege tenylegesen megvehetne MO-t.
Azert maradjunk meg az egy ember egy szavazatnal es az emberek legyenek tenyleg emberek, ne cegek.
July 16th, 2009 at 2:11 am
gátügyben nincs mit mondanom. van engedése, annak kibocsátója.
én benne vagyok, hogy nem szavazok Mo-n, ha nem élek ott de akkor arra az időre ugye a TB, Nyugdij, stb-t sem kell prezentálnom?
Mert most - és ezzel nagyon sokan vannak igy, akik az elmúlt 1-2-3 évben mentek külföldre - elvileg fizetni kéne ott is, meg persze adózni itt. Hivatalosan még ki sem jelentkezhetek az országból, hogy egy dölyfös-gőgös jegyző összetéphesse a lakcimkártyámat, lesújtó pillantás kiséretében.
már egyre kevésbé akarnék ott szavazni, akár elméletileg is.
July 16th, 2009 at 10:02 pm
a legény a gáton…
de a rokkantkártya azért befigyel…
July 18th, 2009 at 12:57 am
Ez a kis hozzaszolas is a tahosagrol szol. Elszomorito es felhaborito.
Nemreg koltozunk Miamiba. Kozvetlen a tengerparton van az epulet ahol lakast berlunk, igy minden reggel a parton setaltatom a kutyat, ami bar elmeletileg tiltva van, de az eletmentok szerint ha reggel koran megyunk, vagy este 6 utan, amikor mar nincs tul sok ember, akkor nincs gond. Rendorokkel is talalkoztunk parszor, akik sosem birsagoltak meg minket, latvan, feltakaritunk a kutya utan, ha ugy esik a homokban kivanja elvegezni a dolgat. Par pillanat es nyoma sincs…
Tegnap delutan is vittem a kutyat setalni, es bizony ugy esett szukseg volt kis fekete nejlozacskora, ami az epulet melletti adagolobol INGYEN el lehet venni. Mentem is szepen lapatolni. Egy kutyatulajdonos odakialtott, hogy ne izgassam magam, csak takarjam be homokkal. Azt hittem rosszul hallok!
- Hogy mondta?!
- Csak takard be homokkal - ismetelte - termeszetes anyag, nem tortenik semmi.
Szigoruan a szemebe neztem, majd kozoltem vele, hogy soha eszebe ne jusson ezt csinalni. O meg artatlanul visszakerdezett, hogy miert.
- Mert itt lakom es minden reggel itt setalok a parton es baromira nem akarok belelepni. Azert. Es nem akarom, hogy kiutaljanak a tengerpartrol mas tahosaga miatt. Azert. Es nem akarok napozni ugy, hogy a doglegyeket kergetem a kozelembol. Azert mert otthon se szarsz a szoba kozepere es hagyod ott napokig! (ez utobbit mar csak magamban tettem hozza.) Es mert epp ez az oka, hogy betiltjak a kutyasetaltatast a parton.
Semmi gond nem lenne, ha az emberek vigyaznanak a tisztasagra. A gyonyoru kornyezetre. De basszus meg arra is keptelenek, hogy ne hagyjanak szemetet sajat maguk utan, vagy a kutyajuk utan, meg ha minden nap szagolniuk is kell a buzt, amit az epulet melletti pazsiton is otthagynak, kozvetlen a muanyagzacsko- adagolo mellett!
Mosolyognom kell, amikor olyan dolgokra akarjak tanitani a nepet, mint szelektiv hulladekgyujtes. Meg a 10 meterenkent lerakott szemetkosarig se kepesek elmenni, hogy kidobjak a papirpoharat, vagy a cigarettacsikket, nem hogy elgondlkodjanak, melyik szinu tartalyt hasznaljak papir illetve muanyag hulladeknak.
July 19th, 2009 at 11:25 am
OFF: vártam, hogy Cronkite halála ürügyén írsz valamit az amerikai újságírásról.
July 20th, 2009 at 12:30 pm
Mmmm… nemtom. Nem jutott eszembe. Talán ma lesz időm. Kösz az ötletet.
July 20th, 2009 at 1:12 pm
hát ezt talán kihagyhattad volna
July 21st, 2009 at 2:58 pm
Te meg kifejthetted volna… mi volt a baj ezzel?
A hozzáállásom valóban változóban amúgy. De ez azzal jár, hogy az ember sajátjának is érzi a környéket. Asszem.
July 22nd, 2009 at 12:23 am
Marci, totál egyetértek, hogy mindenhol sok a tapló, a közlekedésben pedig hatványozottan tör elő a parasztkodás. De mivel van a családomban olyan, aki gátakat tervez és épít, felhívnám a figyelmed egy lehetséges másik olvasatra: az ürge mondjuk egy vegyesvállalat alkalmazottja, akinek a feladata, hogy ellenőrizze a gát állapotát, mérjen stb. Nyilván nem fog csak azért is a gát oldalán a fűben, sárban döcögni, hogy ne zavarjon Benneteket. Különben is a szerencsétlen főnökei olyan terepjárót raktak alá, amivel max. a Népstadion füvén lehet terepezni. Engedélye van, a munkáját végzi, és még magyarul is megtanult, ha már itt dolgozik.
Oké, nem biztos, hogy így van, de ez is könnyen lehet. A fönti írásod akkor lenne igazán jogos (és ezért vártam a csattanót), ha 2 km-rel odébb látod bográcsozni, védett szirti sasra vadászni, napozni, focizni vagy mittudoménmitcsinálni.
De persze az összes adócsaló, aki jogtalanul autózik a bicikliúton, rohadjon meg.
July 23rd, 2009 at 3:31 pm
Te, az a rendszám nem vállalati autóé volt… :-P
July 23rd, 2009 at 6:18 pm
karaktergyilkossággal indítasz, nem szoktattál hozzá az elegancia ilyen hiányához, aztán az egyediből az általánosra következtetsz, írás közben világossá válik, hogy az ország a csalásra épül. ez inkább érzelmileg túlfűtött vagdalkozás, bosszankodásba és dohogásba torkollik (mint te a gáton. dohogsz. itt mindenki csupán dohog, ha baja van? a következő lépés már a “baszd meg a létrád, maci”), de sehová nem vezet. nagy nekigyürkőzés, kemény elbánást követelünk, és ezzel a gőz el is szállt.
nem, Marci, ez az ország nem a csalásra épül! csupán vannak csaló, de kevesen (persze már egy is több lenne, mint kellene). az, hogy túljutott ez az ingerküszöbünkön, nem csak a számuktól és tevékenységüktől függ, hanem az érzékenységünktől is, ami ugye egyre alacsonyabb.
de leszólni mindezért egy egész országot? hát hová vezet ez és micsoda igazságtalanság?
July 23rd, 2009 at 9:06 pm
Van abban valami, amit írsz. Ezt végig is gondolom. Megfertőzött az, amit olyan gyakran látok, a “szar magyar társadalom, rohadt csaló mindenki, jól kiosztjuk őket és akkor majd (nekünk legalábbis) jó lesz” hozzáállás. Kétségtelen.
Múltkor kiabáltam is egy taxissal, amiért majdnem elütött. Bazmegeltem, meg minden. Aztán minden taxis halálát kívántam.
Eljutottam oda, hogy nehezen tudok igazán kívülről nézni mindent. És kívülről könnyebb elegánsnak lenni. De mondom, végiggondolom még egyszer. Aztán, ha jutottam valamire, leírom itt. Nem lesz hiábavaló talán.
July 23rd, 2009 at 10:23 pm
Marci, Marci, vigyázz, mit kívánsz!