MINDEN KIKOTOBEN

Oké, ezt nem hagyhatom szó nélkül. Obama, nagy kedvencem, Nobel-békedíjat kapott. És nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez jó dolog. Sem neki, sem a Nobel-díjnak, sem a világnak küldött üzenet szempontjából.

Az első reakcióm persze az örülés volt, de a másfeledik már a sokk. Obama egy éve ambiciózus szenátor volt, nagyon rokonszenves meg minden, de mégiscsak jóval kevesebb, mint történelmi nagyság. Még a megválasztásával sem lett óriási hős, mert az ugyan történelmi tény, hogy ő az első fekete a Fehér Házban, de az egész akkor kap majd igazi történelmi jelentőséget, ha kezdeni is tud valamit a lehetőséggel.

Erre egyelőre nem volt még ideje.

Egymillió ügyben aktiválta magát, a legfontosabbak mind ott vannak a listán. Háborúzgatás befejezése Irakban, Afganisztán rendbe tétele, Irán nukleáris fegyverkezésének megakadályozása, az egészésgügy borzasztó helyzetének javítása, és ugye a gazdasági válság orvoslása. Nem is teljesen eredménytelen az eddig kilenc hónap, de végigvinni eddig semmilyen ügyet nem sikerült.

Nemhogy a történelmi jelentőségét felmérni, és ennek tükrében adni az embernek egy arany plecsnit meg 1.4 millió dollárt. (Amit nyilván eljótékonykodik majd, de nem ez a lényeg.)

Ezért, miután a valós történelmi súlyát meg szerepét nem lehet felmérni, azért adtak neki Nobelt, mert a világ ma optimistább, mint Bush idején. Nem vicc, a hivatalos indoklásban is benne van, hogy reménykedéssel töltötte el a Föld lakóit.

Ez egyfelől nem igaz (mert például a muzulmán világ lakóiban legfeljebb vegyes érzelmeket keltett), másfelől nem elég. Mert nem konkrétum, és ha a hangulat megváltozik, akkor sem lehet visszavenni a díjat.

Másik érv is volt, hogy tudniillik sokat tett a nukleáris leszerelésért. De hogy a múlt havi ENSZ BT-döntés, amely szerint lesz nagy leszerelési láz mindenütt, valóban el is vezet-e az atomfegyvermentes világhoz, azt azért még lássuk meg. A magam részéről nem adok neki túl nagy esélyt. Atomfegyver van, és mindig lesz, akinek kelleni fog, ezért nem mondhat le róla senki, aki egyszer megszerezte.

Tehát erre díjat alapozni szintén botorság. Marad tehát a politika.

Ha tudjuk, és tudjuk, hogy az utóbbi hét évben Obama a harmadik Demokrata párti nagyágyú, aki Nobelt kap (Jimmy Carter exelnök 2002-ben, Al Gore exalelnök 2007-ben járulhatott Oslóba), ráadásul ő még hivatalban is van a díjazás idején, ráadásul a hivatali ideje legelején – akkor mindez kicsit megkérdőjelezi a norvég akadémia függetlenségét.

Sőt. Zárójelbe teszi olyan emberek Nobeljét, mint például Nelson Mandela. Kilúgozza, elsilányítja, politikával itatja át a világ legtiszteletreméltóbb díját.

Mindez azzal együtt is igaz, hogy a volt békedíjasok között olyan, finoman szólva sem oda való fazonok szerepeltek már, mint Henry Kissinger, a hidegháború egyik nagy lókötője, vagy Yasser Arafat, akit ráadásul a közel-keleti béke megteremtéséért mutatott áldozatos munkájáért díjaztak, ami, mármint a béke, nyilván azóta is várat magára.

Viszont a lista tartalmaz olyan neveket, mint Mikhail Gorbacsov (1990-ben, a rendszerváltozás után), Nelson Mandela (1993, az Apartheid felszámolása után),vagy Lech Walesa (1983, a Szolidaritás felfutása után). Szerepel még Teréz anya, az Amnesty International, a dalai láma, Eli Wiesel, meg egy csomó, Európában kevéssé ismert név.

Ha ezt a listát a politika színeivel festjük át, akkor egész biztosan nem teszünk jót neki. Mondom ezt annak ellenére, hogy Obamát azóta figyelem, hogy feltűnt a nagypolitika színterén, és eddig még nem találtam olyat benne, amibe komolyan bele lehetne kötni. Mások már ezzel sem értenek egyet, de a Nobel díj szerintem is nagy, nagy túlzás ebben a pillanatban.

Majd ha véget ér a háború a Közel-Keleten, majd ha megreformáltuk Amerikát és rendbe raktuk a gazdaságot, majd ha (nagyon fontos) távoztunk a Fehér Házból és elvégeztünk jó néhány év jótékony munkát globálisan látható eredményekkel, na majd akkor.

Addig, inkább, ne.

This entry was posted on Friday, October 9th, 2009 at 12:58 pm and is filed under Politika. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can skip to the end and leave a response. Pinging is currently not allowed.