MINDEN KIKOTOBEN

Válságban Kalifornia, elég komoly válságban, és elkezdtek vágni a büdzsén. Csakúgy, mint Magyarországon. És mint nálunk, a vágások gyorsan elérik a legérzékenyebb területeket. Belekerült a szórásba az állami egyetem, a tíz kampuszos University of California is, ami nekem kedves, mert alma mater-em (bármennyire utálom is ezt a szót).

A UC, ahogy kint hívja mindenki, a világ egyik legnagyobb egyeteme. Majdnem 200 ezer diákja van, és sokmillió volt diákja (ez a hálózat adja egy egyetem igazi értékét – gyakorlatilag az élet és a világ minden területén vannak volt diákjaik).

Az egyik leggazdagabb is: tímilliárdos saját vagyonnal gazdálkodik, és évente 3.3 milliárd dollárt költött rá a legutóbbi időkig a fenntartó Kalifornia állam. Éppen ebből fakad a nyomás, Kalifornia gondjaival ugyanis a UC pénzforrásai is el tudnak apani. El is apadnak lassan, mert Schwarzenegger és az egyetemi elöljárók már 2004-ben megállapodtak, harmadával levágják a költségvetést, a helyzet pedig azóta sem javult, sőt.

Könnyen lehet, hogy komoly változáshoz vezet az egyre fokozódó pénzügyi nyomás. Színvonalbeli romlás nemigen lesz, de a UC állami egyetem mivolta lassan kockán forog.

Pedig védendő érték, hogy a UC a legnagyobb és második leggazdagabb állami egyetem az USA-ban. Minden, a UC-nél nagyobb vagy gazdagabb egyetem magán-fenntartásban működik.

Ez a különbségtétel nem ugyanaz, mint itthon, ahol a magánegyetemekre nagyjából olyanok járnak, akik valamiért nem fértek be a magasabb színvonalú és patinásabb állami egyetemekre. Kint a magánegyetemek a legjobbak: a Harvard, a Yale, a Columbia, a Princeton, a Stanford, és a többi. Ilyen színvonalon nagyon kevés állami egyetem képes működni. A UC az egyik.

A dolognak nyilván a pénz a nyitja, mert a legjobb magánegyetemek a 30-40-50 ezer dolláros éves tandíjakból és a szupertehetséges ösztöndíjasokból lett szupergazdag mecénások adományaiból irgalmatlan vagyont és hasznot tudnak elérni. Ebből aztán további zseniális oktatókat és kutatókat szerződtetnek.

Ha csak magánoktatás volna, ez gond lenne, mert a gyengébb, és ezért szegényebb egyetemek éppen csak megtanítanák a másodfokú egyenlet megoldóképletét, az elit pedig újratermelné önmagát.

Az állami egyetemek hivatottak tompítani ezt, de általában kevés sikerrel járnak. A működési elv az, hogy nagyon nyomott, jelképes tandíjat fizet csak az a diák, aki helyi lakos (azaz legalább egy éve helyben él). A költségek különbségét az állam állja. Aki pedig más államból vagy külföldről jön csak tanulni, az sokszoros tandíjat fizet, akár egy magánegyetemen.

Így állami egyetemeken legalább a helyi lakosok kiemelkedhetnek, vagy minimum színvonalas oktatásban részesülhetnek, ha nem gazdagok vagy szuperzsenik is. A gond általában persze az, hogy az állami egyetemeken sokkal kevesebb a pénz még így is, mint a patinás magánegyetemeken. Az adófizetők pénzéből igyanis szinte soha nem lehet annyit lefölözni és oktatásra fordítani, mint amennyit tandíjban meg lehet követelni gazdagéktól.

Ezért különösen aggályos, hogy Kaliforniában, ahol pedig éppenhogy működött egy jó állami egyetemi rendszer (az ott lakók nemcsak gazdagok, hanem az oktatásr ahajlandók is voltak költeni eddig), ennyire megcsappant az oktatási pénz. Drámai módon lefaragta a közpénz-hozzájárulást a Schwarzenegger-kormány, így a UC sok más intézkedés mellett arra is kényszerült, hogy revideálja a felvételi keretszámokat.

Itt van a kutya elásva.

Eddig ugyanis csak a felvettek 13 százaléka lehetett államon kívüli, térítéses diák, hogy a helyiek könnyen bejuthassanak. Mostantól azonban akár a negyedük is lehet külföldi vagy más állambéli, hogy a Kaliforniától származó pénz elég legyen a többiek tanulmányaira.

Miután pedig semmi jele, hogy Kalifornia egyhamar kimászna az anyagi nehézségekből, arra sem lehet mérget venni, hogy a trend megfordul. (Sőt, egy egyszer elvett támogatást visszakuncsorogni, az elég nehéz feladat, még ha a gazdasági helyzet általában javulna is.)

Ha a UC-t egyre inkább költségtérítéses, vagyis magánegyetemi szellemben finanszírozzák, akkor előbb-utóbb a diákok több mint fele akár fizetős lehet. A UC így de facto magánegyetemmé válhat.

Ez persze kicsit vészmadárkodás, mert ha a diákok háromnegyede még mindig világszínvonalon tanulhat aprópénzért, az azért nem rossz arány. De Kaliforniában, ahol az állami-magán ellentét elég kiélezett nyilvános viták tárgya szokott lenni, ezt a magánosodást nem hagyja szó nélkül a sok balos szervezet, az fix.

Kíváncsian várom, mire jutnak. A sejtésem sajnos az, hogy nemsokára a UC is drága lesz és elitista, köztük a Berkeley kampusz is, akárcsak a környékbeli nagy rivális, a Stanford. Aki nem zseni, vagy legalább gazdag, az nem jut be, mert messziről jött okos és/vagy gazdag diákok szépen elveszik a helyeket előle.

Jó hír a rosszban, hogy kétszeres kvóta esetén, megfelelő ösztöndíjak felhajtásával magyar diákok is többen juthatnak be a Kaliforniai Egyetemre.

Utolsó gondolat: ez az igazán színvonalas állami egyetemek természetes végzete. Ha valami elég jó, az globálisan vonzó lehet, egy egyetem esetében a globális versenyhelyzet pedig a helyi diákság kiszorulásához vezet. Ezt csak állami szerepvállalással, bátrabb pénzjuttatással, kvótákkal stb. lehet megállítani. Erre Kaliforniában, szerintem, lenne is szükség.

This entry was posted on Wednesday, October 21st, 2009 at 12:54 pm and is filed under Oktatas, Penz. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can skip to the end and leave a response. Pinging is currently not allowed.